1917 nyarától Budapesten az élelmiszerhiány olyan kritikus mértéket kezdett ölteni, hogy a jegyre kapható árukért történő sorban állás az egyik legfőbb közéleti problémaként jelent meg a lapokban – jogosan, hiszen valóban feszültségforrás volt. A Budapesti Hírlap olvasója például arról számolt be a lapnak, hogy sokan még a kora téli zimankóban is hajnaltájt verődtek össze a Krisztina téri bódé előtt zsírért, majd a fél kilences nyitáskor a bódé vezetője közölte velük, hogy zsír csak délután háromkor lesz. Egy, a Színházi Életben megjelent ironikus versike azt javasolta a főváros vezetésének, hogy ha már úgyis mindenért sorba kell állni, azt legalább hadd tehessék egy direkt erre a célra létrehozott intézmény keretében, az Ácsorgási Központnál: így legalább nem kéne a különböző dolgokért külön-külön 2-3 órákat a város elszórt pontjain várakozni.

„Ácsorgási központ lesz ez,
Járnak az emberek ehhez,
S kinek-kinek mennyi dukál,
Öt, hat, hét, nyolc, tíz órát áll
Egy helyben és nem kell már most
Berohanni a fél várost,
Aztán szépen este mindig
Lakásunkra széjjel küldik,
Ami kell: krumplit és tejet,
Húst, zöldséget, színházjegyet.
Ácsorgási központ a mi
Vágyunk, ilyet tessék adni:
Mélyen tisztelt méltóságos
Budapest székesfőváros.”

A sorban álló, elégedetlen emberek egyben rendészeti problémát is jelentettek: a fásult és ideges sorban állók, többnyire asszonyok, cselédek dühe könnyen vezethetett akár utcai rendbontásokhoz is. Sőt, sorban állás közben egyesekben még az is felvetődhetett, hogy itt akár forradalmat is lehetne csinálni.
Így aztán az élelmiszer-elárusító bódék mellett – legalábbis azok mellett, amelyek a főváros kezelésében álltak – egy-egy rendőr is posztolt. A főváros ülésein rendre visszatért a problémára, a kérdés rendezéséhez a fővárosi rendőrkapitány, Sándor László segítségét is kérték.
A rendőrség több kísérletet tett a sorban állási mizéria kezelésére. Ezek egyike volt a kisgyermekes (avagy szoptatós) anyák részére kiállítandó „ácsorgási igazolvány”. A kérdést belügyminiszteri rendelet szabályozta, amely elrendelte, hogy az anyákat soron kívül kell kiszolgálni az élelmiszerüzletekben. Ugyanakkor mindennek hivatalos keretet is adtak, nem volt elég holmi idegen csecsemőket felmutatni, és felmarkolni a jegyre mért tejet, zsírt vagy vajat, hanem ki kellett váltani a kerületi rendőrorvosnál vagy a fővárosi rendőrfőorvosnál az anyaságot tanúsító bizonyítványt.

Felhasznált irodalom:
By-tang: Ácsorgási központ = Színházi Élet,1917/22.
Hivatalos óra és ácsorgás = Budapesti Hírlap, 1917. december 6.
A szoptató anyák ácsorgási igazolványa = Az Est, 1917. július 18.

Készítette: Takács Róbert