Marokkó az I. világháborút felvezető nagy diplomáciai konfliktusok egyik kitüntetett helyszíne. A két marokkói válság jelezte, hogy Bismarck Afrika-térképét II. Vilmos alatt immár valóban Afrika jelentette, hiszen az 1890-es évek során néhány területen a németeknek is sikerült megvetni a lábukat. A császár 1905-ös látogatása a marokkói szultánnál és Marokkó „függetlensége” melletti kiállása a következő évben látványos diplomáciai vereséggel zárult az algecirasi konferencián. Az 1911-ben a szultánellenes felkelés elfojtását célzó francia katonai beavatkozásra reagáló Párduc-ugrást, a német Panther cirkáló felvonulását Agadirban pedig Marokkó francia védnökség alá helyezése követte.

Vészi Margit, Az Est berlini tudósítójának helyszíni riportja azt mutatja meg, hogy a német behatolás a két diplomáciai vereség ellenére sem állt le Marokkóban, ami egyszerre tanúskodik a német gazdaság erejéről és a német-francia ellentétek felszín alatti izzásáról. Vészi, aki 1906 és 1910 között Molnár Ferenc felesége volt, érzékletes példákat hoz fel a Mannesmann-cég aprólékos gazdasági építkezésére. A cikkben szereplő céget 1890-ben alapította Max és Reinhard Mannesmann. A család már a 18. század vége óta érdekelt volt a fémmegmunkálásban, ám csak az általuk felfedezett új hengerlési eljárásnak köszönhetően váltak a Mannesmann rozsdamentes acélcsövek világhírűvé. Reinhard Mannesmann 1906-os marokkói útja alatt megnyerte a szultán bizalmát és 1909-ben alapította meg a konszern marokkói vállalkozását, a gyorsan terjeszkedő Mannesmann-Marokko-Kompanie-t.

Vészi Margit: Német hódítás Marokkóban. = Az Est, 1914. június 26.

Készítette: Takács Róbert