Magyarország

A királyi pár pozsonyi látogatása

Címkék
IV. Károly

IV. Károly 1918 júliusában feleségével együtt Pozsonyba látogatott. „Rendkívül lelkes fogadtatásban volt része a királyi párnak a magyar határon, Dévényben, amely ez alkalomból díszbe öltözött. A millenniumi emlék mellett magas árbocokról hatalmas nemzeti színű lobogók lengtek. A parton, a sziklákon, a várromokon ezrekre menő tömeg várta a hajó érkezését. A kikötőnél iskolás gyermekek és az egyesületek küldöttségei álltak fel. Amikor a hajó a kikötőhöz közeledett, a Himnusz zendült fel. A király és a királyné mélyen megindulva fogadták a dévényiek hódolatát. Az énekszó és az éljenzés messzire elkísérte a hajót. Gyönyörű jelenet volt az is, amikor Pozsonyban a koronázó dombon a király fogadta a város polgármesterének és a vármegye alispánjának hódolatát és válasza után a közönség egyszerre csak a Himnuszt kezdte énekelni.”
A király a beszámoló szerint együtt énekelte a Himnuszt a tömeggel. Közben a trónörökösről, a későbbi Habsburg Ottóról is tudósított a lap: „A kis trónörökös is levette göndör fürtű fejéről szalmakalapját. A király erre kivette kezéből a kalapot és a trónörökös kezét imára kulcsolta.” Ezután egy palotában fogadta az uralkodó a hódoló tisztelgéseket, köztük kilenc vármegye küldötteinek felvonulását, amelyben hatszázan vettek részt. A király végül azt mondta: „Éljen az én forrón szeretett magyar nemzetem!” A Magyarország szerint erre a „küldöttség lelkesedése határtalan volt. Ez a jelenet mindenkire, aki ott volt, felejthetetlen hatást tett”. Délután a királyi pár a ligeti bazáron jelent meg. Megint küldöttségeket fogadtak, pontosabban az aratók és szőlőművelők felvonulását – egy sátorban ülve. „Szakadatlan ováció kísérte a királyi párt, amikor Ottó főherceggel és Adelheid főhercegnővel együtt elhagyva a sátrat, felkeresték az egyes pavilonokat. A trónörököst és húgát minden pavilonban ajándékokkal halmozták el. A kis főhercegnő egy házi varrottast kapott, a trónörökös pedig egy faragott lovat” – a gyerekek nagyon örültek az újsághír szerint az ajándékoknak. Ezután a királyi pár elbúcsúzott a miniszterelnöktől és a megjelent miniszterektől.
A hírben szereplő millenniumi emlékművet néhány évvel később csehszlovák katonák rombolták le – a magyar honfoglalásra emlékeztető szobrot a trianoni utódállam nem tűrte meg a területén.

Felhasznált irodalom:
A királyi pár pozsonyi látogatása = Magyarország, 1918. július 20.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Magyarország, 1918. július 20.
A királyi pár pozsonyi látogatása

A királyi pár pozsonyi látogatásához Bécsből utólag még a következő részleteket jelentik: Rendkívül lelkes fogadtatásban volt része a királyi párnak a magyar határon, Dévényben, amely ez alkalomból díszbe öltözött. A millenniumi emlék mellett magas árbocokról hatalmas nemzeti színű lobogók lengtek. A parton, a sziklákon, a várromokon ezrekre menő tömeg várta a hajó érkezését. A kikötőnél iskolás gyermekek és az egyesületek küldöttségei álltak fel. Amikor a hajó a kikötőhöz közeledett, a Himnusz zendült fel. A király és a királyné mélyen megindulva fogadták a dévényiek hódolatát. Az énekszó és az éljenzés messzire elkísérte a hajót. Gyönyörű jelenet volt az is, amikor Pozsonyban a koronázó dombon a király fogadta a város polgármesterének és a vármegye alispánjának hódolatát és válasza után a közönség egyszerre csak a Himnuszt kezdte énekelni. A király maga is messze hallható hangon együtt énekelt a tömeggel. A kis trónörökös is levette göndör fürtű fejéről szalmakalapját. A király erre kivette kezéből a kalapot és a trónörökös kezét imára kulcsolta. A Frigyes főherceg palotájában lejátszódott hódoló tisztelgések során a legimpozánsabb a kilenc vármegye küldötteinek felvonulása volt. Mintegy hatszáz ember vett részt a küldöttségben. Amikor a királyi pár a terembe lépett, percekig zúgott feléje az éljen. Szmrecsányi főispán-kormánybiztos a küldöttség szónoka csak nagy sokára juthatott szóhoz. Amikor végre beszélni kezdett, szavait ismét és ismét megszakította az éljenzés. Amikor arról szólott, hogy az egész világ tudja, mit művelt és mit szenvedett Magyarország a háborúban; a küldöttség azonban nem azért járult a felséges uralkodó pár elé, hogy panaszkodjon, hanem, hogy hódoljon és szeretetét és tiszteletét ezekben a komoly órákban is nyilvánítsa, a küldöttek lelkesülten kiáltották: Így van! Éljen a király! Éljen a királyné! Moriamur! A főispánnak csaknem minden mondata után megújult az ováció. Amikor beszédét befejezte, az élénk mozgolódás mély csöndnek adott helyet. A király válaszának minden mondatát ujjongva fogadták. A beszéd végén a király a kéziratot félretéve, ezekre a spontán szavakra fakadt:
— Éljen az én forrón szeretett magyar nemzetem!
A küldöttség lelkesedése határtalan volt.
Ez a jelenet mindenkire, aki ott volt, felejthetetlen hatást tett. Délután a királyi pár a pozsonyi ligetben rendezett bazáron jelent meg. A királyi sátorban helyet foglalva, fogadták az aratók és a szőlőművelők menetét. Szakadatlan ováció kísérte a királyi párt, amikor Ottó főherceggel és Adelheid főhercegnővel együtt elhagyva a sátrat, felkeresték az egyes pavilonokat. A trónörököst és húgát minden pavilonban ajándékokkal halmozták el. A kis főhercegnő egy házi varrottast kapott, a trónörökös pedig egy faragott lovat. A gyermekek nagy örömmel fogadták az emléktárgyakat. Az ujjongó tömeg lassanként annyira körülfogta a királyi családot, hogy egy lépést sem tudtak tovább előre jutni. Távozni kellett már az ünnepről, de a közönség a kikötőhídra özönlött és alig akart megválni a felséges vendégektől. Itt a királyi pár elbúcsúzott a miniszterelnöktől, Zichy Aladár gróf és Windischgraetz Lajos herceg miniszterektől, míg Szterényi báró kereskedelmi miniszter a királyi párt a hajón Orthig kísérte. A király és a királyné a miniszter előtt ismét és ismét visszaléptek a szép ünnepre és nagy örömmel és benső hálával emlékeztek meg arról a példátlanul szíves fogadásról, amelyben Pozsonyban részük volt.