A bélyegkiadás – praktikus vonatkozásán túl – régtől fogva az állami önkifejezés és egyúttal a gyűjtőszenvedély területe. A bélyegek forgalomba hozatala a szuverenitást juttatja kifejezésre, (valamilyen formában) a bélyegképeken is megjelenik az adott állam. A háború idején felborult viszonyok közepette a szuverenitás kifejezésre juttatása persze nem volt ennyire egyszerű, miközben a tömegesen forgalmazott bélyeg propagandaeszközként is nagyon kívánatosnak tűnt.
A Pesti Napló a semleges Svájcból (Zürichből) számolt be a szokás szerint megtartott bélyegkiállításról, ahol megtekinthető volt, miként hatott a háború a bélyegkiadásra. A gazdát cserélt területeken (német gyarmatok, Belgium, a Kongresszusi Lengyelország, Albánia, Galícia) a megszálló hatalmak kivétel nélkül éltek a bélyegkibocsátás lehetőségével, illetve a forgalomban lévő bélyegek felülbélyegzésével is. A felülbélyegzésre viszont akár távoli területek bélyegeit is használhatták – így tett a cs. és kir. tábori posta, amikor boszniai bélyegeket alkalmazott a Kongresszusi Lengyelországban. Miközben a lényegében nem létező országok felhagytak a bélyegkiadással, Belgium és Albánia mellett még az olasz gyarmatosítással dacoló líbiai arab törzsek is adtak ki bélyeget. A tudósító számára érezhetően fontos volt, hogy a háborús bélyegek mennyit is érnek majd a gyűjtők számára. Ennek megítélésében keveredett a ritkaság, azaz a példányszám és a vizuális megjelenés. Ez utóbbit viszont a bélyegeknek tulajdonított propagandaérték nagyban befolyásolta. A háború ide is beszivárgott, a harci jelenetek művészi megjelenítése az osztrák hadisegély-bélyegeken egyedülállónak tűnt, míg a franciák egy kis példányszámú, Elzász-Lotaringia feliratú bélyeggel akarták emelni a harci morált.

Felhasznált irodalom:
Világháború a levélbélyegeken = Pesti Napló, 1915. augusztus 9.

Készítette: Egry Gábor