Az ellenséges államok polgárainak mozgásukban és szabadságukban való korlátozása minden hadviselő fél esetében elterjedt gyakorlat volt. Ez az ország elhagyására történő felszólítástól a rendszeres bejelentkezési kötelezettségen át az igencsak nyomorúságos körülményeket biztosító internálótáborokba való szállításig terjedt. Egyaránt sújtotta a turistákat és a régen letelepedett, családot alapított bevándorlókat, akik egy előző korszakban még nem tartották lényegesnek az állampolgárság megszerzését.
A hatóságok zaklatásai elől azonban egyes esetekben az utóbbi sem nyújthatott védelmet. A Pesti Napló kifejezetten kárörömmel számolt be Philippe A[lexius] de László sorsáról. A Budapesten született keresett portréfestő, László Fülöp európai elismertségnek örvendett. A bolgár, bajor királyi családok, német fejedelmi dinasztiák, a Habsburgok és Hohenzollernek kedvelt alkotójaként szinte minden fontosabb személyiségről készített képet. Ferenc Józseftől kapott magyar nemességet néhány évvel korábban, de ekkor már évek óta Nagy-Britanniában élt feleségével, aki az ír Guinness-család bankár ágából származott. László a háború kitörésekor sietve megszerezte az Egyesült Királyság állampolgárságát is.
A Pesti Naplót éppen ez indította arra, hogy az egyébként tucathírnek számító eseménynek, László internálásának közel egy oldalt szenteljen. A szerző szerint a német uralkodói családok tagjairól készített portrékkal hírnevet szerzett László nem is csak magyar hazáját árulta el, amit akár el is néznének neki, hiszen ismerik emberi gyengeségeit, hanem azt a hatalmas Németországot is, amelytől sikerei erednek és amely befogadta. A jól szervezett és hatalmas Német Császárságot a perfid Angliára cserélni elég nagy bűn ahhoz, hogy az internálás valójában jogos büntetés legyen mindezért.

Felhasznált irodalom:
Philippe A. de László = Pesti Napló, 1915. május 19.

Készítette: Egry Gábor