„Amikor 1914 őszén nagyon beteg voltam, egy bízó lélek azzal vigasztalt, hogy meggyógyulok, mire a háború véget ér. Azt hitte a lelkem, hogy csak egy-két hónapig tart a háború és én most már a negyedik éve várom, hogy vége legyen a háborúnak és – meggyógyuljak. Márciusban már négy éve lesz, hogy nem voltam színpadon. 1914. március 14-én játszottam utoljára a Matyó lakodalomban.” – nyilatkozta Blaha Lujza a Színházi Élet ünnepi lapszámában, amit szinte teljesen a színésznő jubileumi, 60. évfordulójának szenteltek.
1858. január 5-én állt először Győrben színpadra a kis Blaha Lujza – akkor még Kölesi Lujzaként. (Ez utóbbi név is csak egy volt az „evolúciós” sorban – a Reindl Ludovikaként anyakönyvezett színésznő első fellépésén mostohaapja nevét viselte, majd első férje vezetéknevét felvéve lett ismert. Még kétszer ment férjhez, előbb Soldos Sándorhoz, majd báró Splényi Ödönhöz – a nevét azonban nem változtatta meg.)
A legendák szerint a kritikusok azonnal felfedezték tehetségét, 13 évesen már főszerepet játszott. Szerepelt a váci, a budai és a szabadkai társulatban is, majd Debrecenbe szerződött. A pesti közönségnek 1871-ben mutatkozott be a Nemzeti Színház színésznőjeként a Tündérlak Magyarhonban című darabban. Blaha előbb operákban lépett fel, majd népszínmű-pályázatot írt ki a színház, hogy repertoárja bővülhessen. A Nemzetiből 1875-ben az új Népszínház csábította el – bár egy darabig kénytelen voltak nélkülözni a színésznőt, aki második férje kívánságára visszavonult a színpadtól. A kényszerszünet néhány évig tartott, a házasság pedig válással végződött. Az újból fellépő Blahát királynőként ünnepelték, 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett.
1914 márciusában lépett utoljára színpadra – bár a háború véget ért, ő nem vállalt több szerepet.

Felhasznált irodalom:
Blaha Lujza jubilál = Pesti Hírlap, 1918. január 5.
Színházi Élet, 1918. 2. szám
Látogatás Blaha Lujzánál = Színházi Élet, 1919. 4. szám

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1918. január 5.
Blaha Lujza jubilál

Hatvan esztendeje van szombaton, január ötödikén, hogy először lépett színpadra Blaha Lujza. Győrött történt a magyar színjátszás történetének ez a nevezetes eseménye, Völgyi György társulatánál, ahol a nyolc esztendős kis Reindl Lujza egy kedves gyermekszerepet adott a Koldusnő című darabban. Reindl Sándornak, a negyvennyolcas honvédtisztből lett Várainak leánykája, a későbbi Kölesi, majd Blaha Lujza már ebben az egyszerű rolléban is megragadta a figyelmeket bájos egyéniségével. Így indult el a nagy kezdetek módján a legbiztatóbb és legbiztosabb jelekkel arra az útra, amely fölvezette a magasba, a magyar színészet elmúlhatatlan nevű alakjai mellé.
Azok a jogos, nagy várakozások, amelyeket akkor fűztek hozzája, amikor elindult pályáján, valóra váltak egytől-egyig. Úgyszólván minden új szerepe friss diadalt hozott a számára. A régi Nemzetiben Hegedűsnének lett az utódja és kiváltságos művészetével csakhamar el tudta felejtetni az ő egykor sokat ünnepelt elődjét. Pompás tehetségét korán szegődtette a népszínmű szolgálatába, amely neki köszönhette bár egyoldalú, de igen élénk föllendülését. Ezekben az alakításaiban hasonlíthatatlan volt a maga nemében. A magyar nóta benne lelte meg legelbűvölőbb tolmácsolóját, aki édes, finom hangján nem az éneklés mesterkélt eszközeivel adta elő a mi népdalainkat, hanem a dalolás természetes, önkéntelen módján úgy, mintha nem is hallgatnák mások, hanem csak a maga gyönyörűségére nótázna. Nagyon változatos és tarka az ő feledhetetlen színpadi ábrázolásainak galériája, amelyben a Finum Rózsi, Török bíróné és a többi bokorugrás szoknyás leányzók, menyecskék mellett ott van az Angot asszony leánya, a Szókimondó asszonyság, a Nagymama és a Rang és mód öreg nemzetes asszonya is.
Már vagy öt éve, hogy hanyatló egészsége miatt nem léphetett föl és vissza kellett vonulnia csöndes magányába. Azóta már jobban érzi magát, de még mindig nem tért vissza annyira az ereje, hogy újra láthassuk őt a színpadon, amelyet olyan ellenállhatatlan, varázslatos hatással tud betölteni az ő nagyszerű egyénisége. Mostani jubileumán meleg és igaz szeretettel fordul feléje a közönség érdeklődése, amelynek a legszélesebb körei köszöntik őszinte lelkesedéssel.