A magyar történelem egyik legjelentősebb diákegyesülete volt az ateista-szabadgondolkodó fiatalokat tömörítő Galilei Kör (1908–1919). De míg az első világháború kitörése előtt elsősorban antiklerikális tevékenység jellemezte a diákegyesületet, 1914 után fokozatosan az antimilitarista jellegű előadások és szemináriumok kerültek a galileisták akcióinak előterébe. Mivel 1919 után a Galilei Kör egykori Anker közi klubhelyiségét a „destrukció darázsfészkeként” írták le, érdemes megvizsgálni, hogy mennyire is voltak „rombolóak” a diákegyesület világháború alatti előadásai.
Ugyan a világháború alatt is fontosnak tartották a galileisták, hogy alapvető szociológiai ismereteket közlő vagy éppen a Vitalizmusról és mechanizmusról szóló előadásokat tartsanak, de a korábban jellemző antiklerikális, természettudományos világnézeti és ismeretterjesztő témák helyett már egyértelműen a háború gazdasági és szociális vonatkozásaival foglalkozó előadások kerültek többségbe, például a galileisták kiemelten fontos témája lett a szociálpolitika. Az antiklerikális előadások száma radikálisan lecsökkent a világháború kitörését követően. Az 1914 őszétől a diákegyesület 1918. januári – átmeneti – bezárásáig megtartott galileista előadások több mint egyharmada foglalkozott a világháborúval vagy a tömeges „elnyomorodás” lehetséges szociálpolitikai kérdéseivel, miközben az egyház oktatásbeli jelenlétét ostorozó antiklerikális programok aránya minimálisra csökkent. Az antimilitarista kurzusok nyomasztó túlsúlya nyilvánvalóvá válik, ha egy pillantást vetünk a Galilei Kör 1916–1917 fordulóján tartott könyvismertető szemináriumának programjára: ezen Karl Liebknecht, Norman Angell, George Bernard Shaw, Jean Jaurès és Gustave Hervé munkáit beszélték meg.
Az 1914 és 1918 közti időszakból a Galilei Kör két első világháborús előadássorozatát kell kiemelni. Mindkettő a különböző magyarországi szabadoktatási intézmények (pl. az Erzsébet Népakadémia) háborút értelmező előadássorozataiba illeszkedett, de a szabadgondolkodó diákegyesület amazok háború melletti mobilizációs szerepvállalásával szemben határozta meg magát.
A Galilei Kör 1915 novemberében indította el a Társadalmi problémák a háború után című előadássorozatát, amelyre a Társadalomtudományi Társaság polgári radikális és szociáldemokrata értelmiségijeit hívták meg előadónak. Novemberben és decemberben Rónai Zoltán Nemzeti kultúra és nemzetközi kultúra, Varga Jenő Gazdasági problémák a háború után, Szalay Károly Háború és pedagógia, Pikler J. Gyula Vámunió, Bernáth Ottó Valutáris kérdések a háború után, a nézeteit a Szocializmusban is kifejtő Garami Ernő Az Internacionálé a háború után, Kunfi Zsigmond A szocializmus föladatai a háború után, Berend Miklós Gyermekvédelem a háború után, Zádor Pál Szociálpolitika a háború után és Szende Pál Adókérdés a háború után címmel adtak elő a Galilei Kör szervezésében a Társadalomtudományi Társaság nagytermében. Kunfi, Szende és Zádor Pál előadásairól tudósítások is fönnmaradtak.
Az 1918 őszétől előbb munkaügyi és népjóléti, később közoktatásügyi miniszterré, majd népbiztossá avanzsáló Kunfi Zsigmond a háború által előidézett legfontosabb társadalmi és gazdasági változásokat felsorolva a „női munka térfoglalására” hívta fel a figyelmet. Ennek politikai jelentőséget tulajdonított, mivel a nők munkaerőpiaci szerepvállalása megkönnyíti majd a háború utáni választójoghoz jutásukat. Márpedig a női lélekkel lágyított politika – érvelt Kunfi – majd „meg fog előzni hasonló katasztrófákat”, mint a háború kitörése. Míg a női emancipációt segítette a háború, addig a vagyonosok és a vagyontalanok közti különbségek tovább nőttek: „a nagybirtokot erősítette a város rovására, másrészt a nagy vagyonokat a kis vagyonok hátrányára” – állapította meg Kunfi, és további negatívumként hozzátette, hogy a háborús időszak nem kedvez a munkásmozgalomnak. A hátországban dolgozó munkások száma csökken a bevonultatások miatt, ráadásul éppen a társadalom „legprogresszívebb” rétegét, a fiatalokat küldik a frontra. A végeredmény azonban mégis az, hogy a háború a következményeivel hozzájárul a munkásmozgalom erejének növekedéséhez: „nagy néptömegek fognak aránytalanul rosszabb helyzetbe kerülni és ez fogja őket a szocializmus zászlaja alá vinni”. Összességében Kunfi a szocializmus nagy lehetőségének tekintette a világháborút.
A Károlyi-, majd a Berinkey-kormány leendő pénzügyminisztere, Szende Pál a háború utáni Magyarország adópolitikáját kívánta megjósolni. Számításai szerint egy két évig viselt világháború – amely végül több mint kétszer ennyi ideig tartott – költségeinek évi kamatai és más további kiadások a háború utáni büdzsé legalább egymilliárd koronával való megnövekedését okozzák majd. Ha a „jelen rendszer” – Tisza István és a Nemzeti Munkapárt uralma – fönnmarad, akkor a terhek átcsoportosítása helyett továbbra is a társadalom rétegeit egyenlőtlenül, a szegényebbeket arányaiban jobban sújtó fogyasztási adó emeléshez fognak nyúlni: „akik a földet csaknem adómentesen akarják továbbra is birtokukban tartani, a fogyasztási adók emelésében határt nem fognak ismerni.”
Zádor Pál a háború utáni, elképzelt szociálpolitikáról értekezve azt hangsúlyozta, hogy a „jó szociálpolitika” „minden néposztálynak” érdeke. Állást foglalt a háború során bevezetett „államszocializmus” sikeressége mellett, amennyiben az „teljes intenzivitással” gondoskodik a háborúzó állampolgárok „jólétéről és erőben tartásáról”. Előadása Kunfiéval rokonítható, amennyiben Zádor is rámutatott, hogy a háború a tőkések további gazdagodásához és a munkások további szegényedéséhez fog vezetni. A tőkések a felhalmozást csak a munkaidő felemelésével és eredményesebb kihasználásával folytathatják – vetítette előre Zádor -, vagyis a munkásmozgalomra minden eddiginél nagyobb kihívások várnak a háború után.
A világháború azonban csak nem akart véget érni, ami a Galilei Körön belüli antimilitarista irány további erősödéséhez vezetett. A vezetőség 1916 tavaszától már átfogó „békeakció” szervezésében gondolkodott, ennek szervezése azonban nem volt zökkenőmentes: a Galilei Kör antimilitarista propagandájában törést okozott az 1916. augusztusi román támadás. 1916 szeptemberében a vezetőség emiatt átmenetileg fel is függesztette „békeakcióját”. Egy karakteresen antimilitarista békeciklus megrendezésre végül csak 1917 tavaszán került sor, ezt a következőképp harangozta be a Galilei Kör:
„Európa-szerte igen mélyreható változások vonják magunkra a három éve dúló világháborúnak ezernyi megpróbáltatásain keresztül ment embermilliók figyelmét. Még változatlan erővel folyik a harc, de a gondolkodó közvélemény figyelme már is elemi erővel fordul a jövő feladatai felé. Mindenki érzi és tudja, hogy a kultúremberiségnek újra meg kell alapoznia a népék békés együttműködésének lehetőségeit. Ezért elhatároztuk, hogy már ma előkészítjük a lelkeket a jövő igazságai befogadására s e célból a jövő fontosabb problémáiról előadássorozat útján tájékoztatni fogjuk a hallgatóságot.” (kiemelés az eredetiben – Cs. P.)
A békeciklus külföldi előadójaként érkezett volna Berlinből Budapestre Eduard Bernstein. A „tartós béke lehetőségeiről” szóló előadása azonban elmaradt, mivel a német-osztrák határon feltartóztatták útlevélproblémák miatt. A kellemetlen ügy miatt még a német birodalmi parlamentben is interpelláltak. A megtartottak közül Giesswein Sándor, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán és Szabó Ervin előadásairól tudósított a Népszava, úgyhogy meglehetős pontossággal tudjuk rekonstruálni a Galilei Kör 1917. áprilisi–májusi békeciklusában elhangzottakat.
A szabadgondolkodó diákegyesülethez ekkoriban közel kerülő – és 1919 után emiatt támadott – katolikus pap és keresztényszocialista képviselő, Giesswein Sándor a Nemzetközi bíróság vagy fegyveres mérkőzés címmel azon derűlátó nézetét fejtette ki, amely szerint a korábbi világnézeti ellentétek megszűntek a háború alatt és egy új, „szolidáris” érzésnek adták át a helyüket, amely nem „hazafias”, hanem „emberi”. „Sajnos, ez az érzés csak akkor keletkezett, amikor már milliók pusztultak el” – sajnálkozott Giesswein, aki egy következő világháború megakadályozása érdekében az „állam” fogalmának megváltoztatását javasolta. „Egy évszázaddal ezelőtt volt bajor és volt porosz hazafi, de német nem volt. Ma német hazafiasság van és a jövőben európai hazafiasság lesz” – jelentette ki. Optimizmusa azon a feltételezésen nyugodott, hogy miképp együttműködő emberekből kialakult az állam, úgy az államokból is kialakulhat egy, a szolidaritáson és a közös gazdasági érdekeken nyugvó, békét megteremtő, „együtt haladó” közösség, az Európai Egyesült Államok.
Kunfi Zsigmond Pacifizmus és szocializmus címmel a „tartós béke” feltételeit ismertette. Előadásával a szociáldemokrata pártok közelgő nemzetközi kongresszusát vezette föl és arra igyekezett rámutatni, milyen óriási várakozásokat táplálnak azok, akik kizárólag a szocializmustól reméli „az emberiség békéjének visszaszerzését”. Kunfi azzal próbálta levenni ezt a nagy terhet a szociáldemokrata mozgalomról, hogy hangsúlyozta a hatalmon lévő pártok felelősségét mind a háború kitörésében, mind a várt béke kiharcolásában.
Szintén tagadta a szociáldemokraták felelősségét Rónai Zoltán, aki a Nemzetközi anarchia és nemzetközi rend című előadásában az „emberiség” kollektív bűneként értekezett a világháborúról, amelyben az összes állam bűnös. „Kitörésében a rendszer, a nemzetközi anarchia rendszere a hibás”, mivel az „elszigetelt államok gazdaságai” békében is „valósággal a harc állapotában vannak”. Ezért Rónai előterjesztette a „háború-elhárítás” céljára javasolt különböző módszereket, leginkább azt, „amely minden háborús konfliktus előtt kötelező békéltetést kíván”, olyan hosszú várakozási idővel a hadüzenet előtt, amely alatt „a háborús szenvedélyek lecsillapodnak”. A „jogi biztosítékoknál” azonban Rónai nagyobb jelentőseget tulajdonított a „nemzetközi érzés fejlődésének”, a külpolitika „tömegek útján való ellenőrzésének” és a demokrácia elterjedésének, amely szerinte „az államok békés együttműködéséhez” vezet majd.
Végül Szabó Ervin A nemzetközi forgalom szabadsága és a tartós béke címmel fejtette ki koncepcióját. Ez a nemzetközi forgalom korlátozását, a védővám intézményét hibáztatta a gazdasági protekcionizmus „elfajult” változata, a világháború legfőbb felelősének megtett imperializmus kialakulásáért, amely növeli „a nemzetek között a súrlódási fölületeket”. Ezzel szemben a szabadkereskedelem elősegíti a „demokratikus erők politikai érvényesülését” – érvelt Szabó, aki állította, hogy „az autarchiák elve a háborúban csődöt mondott, és a világháború tanulságai újból előtérbe helyezték a szabadkereskedelem morális jelentőségét a világbéke szempontjából”. Szabó – akitől a galileisták radikálisabb előadást vártak – azonban tévedett: 1918 után épp ellenkezőleg, a nemzetállamok további bezárkózása következett el. Vagyis megállapíthatjuk az első világháború következményeivel kapcsolatos utólagos tudásunk birtokában, hogy a Galilei Kör világháborús előadásaiban a különösen éles szemről tanúskodó meglátások keveredtek a totálisan téves helyzetértékelésekkel. És abban is biztosan lehetünk, hogy nem ezek az – egykorúan éppen radikalizmusuk hiánya miatt bírált – antimilitarista előadások ásták alá a magyar világháborús erőfeszítéseket.
Felhasznált irodalom:
A Comenius szabadkőműves páholy Galilei Körre vonatkozó iratai. Magyar Nemzeti Levéltár, P 1087, a Comenius Páholy iratai, 17. csomó, 11. tétel, h. Galilei Kör, 1909–1916
A Galilei Kör 1915 és 1917 közötti gyűlési és választmányi jegyzőkönyvei. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 684 f. 1/1 ő. e.
A Galilei-kör békeciklusa = Népszava, 1917. május 4.
A Galilei Kör békeciklusa = Népszava, 1917. május 11.
A Galilei Kör előadásai = Népszava, 1915. október 3.
A Galilei Kör előadássorozata = Népszava, 1915. november 14.
A nemzetközi forgalom szabadsága és a tartós béke = Népszava, 1917. május 13.
Bernstein Eduard elvtárs Budapesten = Népszava, 1917. április 19.
Bernstein Eduard elvtárs előadása = Népszava, 1917. április 22.
Előadás a tartós békéről = Népszava, 1917. április 17.
Interpelláció Bernstein elmaradt felolvasása ügyében = Pesti Napló, 1917. május 25.
Kunfi Zsigmond előadása = Népszava, 1917. április 26.
Kunfi Zsigmond elvtárs előadása = Népszava, 1915. december 14.
Szende Pál dr. előadása = Népszava, 1915. december 21.
Szociálpolitika a háború után = Népszava, 1915. december 22.
Balázs Eszter: Háborús gyűlölet andante és allegro – A hivatalos irodalom, a katolikus egyházhoz közeli irodalmi lapok és a háború Magyarországon (1914–1916). In: Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. Szerk.: Antal Gábor – Hevő Péter – M. Madarász Anita. Budapest, 2015, 445–460.
Kelen Jolán: Galilei per a XX. században. Budapest, 1957.
Tömöry Márta: Új vizeken járok (A Galilei Kör története). Budapest, 1960.
Varga Lajos: Háború, forradalom, szociáldemokrácia Magyarországon. 1914. július – 1919. március. Budapest, 2010.
Készítette: Csunderlik Péter
