1914 nyarán a brit nők tüntetései és bombamerényletei tartották lázban Londont. A háború kitörésével azonban a választójogi mozgalom kettészakadt – akárcsak maga a Pankhurst család, amelynek egyik ága a férfiakat a lövészárkokba akarta kergetni, míg a másik ága női békekonferencián szerepelt. Végül 1918-ban a nők választójogot kaptak Nagy-Britanniában.

„A nép asszonyainak hálás ezrei gyűltek össze, karjukon és kötényükbe kapaszkodva gyermekek, sápadt arcú, éhes gyermekek, akiket körülhordoztak az óriási városban, mutatva a munkásnők nyomorúságát. És a férfiak meghatva nézték és éltették azt a menetet. Megilletődve néztem a suffragettek hosszú sorát, amint méltóságosan haladt tova – mindenki úgy érezte, hogy a miszteriózus csendben a női világnak egy új korszakát készítik elő nemességükkel, méltóságukkal, állhatatosságukkal, önfeláldozásukkal és szeretetükkel.” – tudósított Az Est a brit nők választójogi küzdelméről. 1914 júniusában, a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet előtti hetekben a magyar bulvársajtó egyik vezető híre az angol szüfrazsettek akciói voltak.

 
A fenti cikk egy békés demonstrációt mutatott be, de a mozgalom ennél jóval radikálisabb eszközöket is bevetett a női egyenjogúság, mindenekelőtt a választójog kivívása érdekében. A mozgalom tagjai közül többen éhségsztrájkba kezdtek, köztük Sylvia Pankhurst is, akit korábban már több mint féltucatnyi alkalommal ítéltek el, és a fenti tüntetés előtt is épp fogházban volt. A legyengült 32 éves hölgyet pont ezért kellett kiengedni, így részt tudott venni a felvonuláson, bár csak hordszéken tudott társaival tartani. Egy évvel korábban Emily Davison ugrott a király lova elé a világhírű epsoni derbin, és halt bele sérüléseibe. A képsort a filmhíradó jóvoltából világszerte látták, így vált nemzetközileg is ismertté a brit nők küzdelme.

A mozgalom keményvonalasai vállalhatónak tartották a bombamerényleteket is. Az efféle akcióik 1913 februárjában, a David Lloyd George pénzügyminiszter házánál történt robbantással kezdődtek. 1914. június közepén előbb a Westminster apátság egyik kápolnájában helyeztek el bombát, amely pont akkor robbant, amikor McKenna belügyminiszter a szüfrazsett-kérdés „megoldásáról” beszélt a parlamentben. Június végén pedig az alábbi merényletkísérletről számolt be Az Est: „Irene Casey volt az a suffragett, akit a londoni rendőrség most hajszol. Casey kisasszony nem tagadta, hogy robbanóanyagokat akart a királyi díszsátor alá helyezni. A bőrtáskában négy csomag veszedelmes robbantószer, négy méter gyújtózsinór, két villamos zseblámpás, egy palack benzin, harapófogó, olló és gumikesztyű volt.”

Pár nappal később egy másik országban egy másik királyi személy elleni merénylet azonban sikerrel járt, ami a szüfrazsett-mozgalom helyzetét is alapvetően megváltoztatta: dönteniük kellett, hogy szüneteltessék-e politikai harcukat a háború idejére, illetve kiálljanak-e a háborús erőfeszítések mellett vagy sem. 1914 augusztusában a szüfrazsettek politikai szervezete, a Nők Szociális és Politikai Uniója felfüggesztette erőszakos akcióit, elsősorban arra hivatkozva, hogy a kibontakozó hatalmas méretű erőszak árnyékában minden harcos cselekedetük eltörpül, ráadásul a korábbiak sem hozták meg a várt áttörést.

 
A háború nemcsak a szüfrazsett mozgalmon belül okozott törést, de a Pankhurst családon belül is. Sylvia Pankhurst békepárti maradt, míg anyja, Emmeline és testvére, Christabel nyíltan kiálltak a kormányzat mellett. Christabel például 1914 szeptemberében beszédet tartott a német veszedelemről a londoni Operaházban, és a mozgalom lapját (The Suffragette) a hazafias Britannia névre keresztelte át, ahol rendszeresen támadta a háborús ügyért nem eléggé lelkes politikusokat. A háborúpárti szüfrazsettek a Charles Fitzgerald által alapított „fehér toll mozgalom” mögött is felsorakoztak. Ez a kezdeményezés az önkéntességtől – Nagy-Britanniában a háború kezdetén nem volt sorkötelesség – húzódozó férfiak megszégyenítésével igyekezett feltüzelni az otthon maradtakat, akiknek fehér tollat, a gyávaság szimbólumát osztogatták az utcákon. Az Est 1915 márciusában arról számolt be, hogy több szüfrazsett-egységet is felállítottak Nagy-Britanniában: természetesen a négy – egyenként 500 fős – szakasz nem a lövészárkokban harcolt, hanem távírdai, telefonos és küldöncszolgálatot láttak el. Christabel mindeközben olyan jó kormányzati kapcsolatokat épített ki, hogy Lloyd George – négy évvel az ellene elkövetett merénylet után, már miniszterelnökként – a harcos feministát küldte Szentpétervárra 1917-ben, hogy ott a Kerenszkij-kormánnyal tárgyaljon az orosz háborús erőfeszítések folytatásáról.

 
A másik testvér, Sylvia Pankhurst azonban a pacifizmusban és szociális cselekvésben hitt. Ellenezte a hadkötelezettség bevezetését – amelynek anyja és nővére lelkes támogatójává vált – és egyik szervezője volt a Nők Nemzetközi Békekongresszusának, amelyet a semleges holland városban, Hágában rendeztek meg 1915. április 28-ától. Ezen felül főképp a szegénységgel küzdő katonafeleségek ügye mellett állt ki, igyekezett nyomást gyakorolni a kormányzatra, társaival olcsó éttermeket állítottak fel London szegényebb kerületeiben, és egy játékgyárat is alapítottak, hogy további női munkaalkalmat teremtsenek.

A háború végül meghozta a szüfrazsettek legfőbb követelésének teljesítését is: 1918. február 6-én – tehát egy olyan pillanatban, amikor a háború még javában tartott, sőt, a német offenzíva épp kibontakozóban volt a nyugati fronton – a brit parlament megszavazta a nők választójogát, a korabeli viszonyoknak megfelelően életkori és vagyoni cenzussal. Vagyis egyelőre csak a 30 év feletti, meghatározott tulajdoni feltételekkel rendelkező nők járulhattak az urnák elé. A háború végén pedig egy újabb törvény a nők képviselővé választását is lehetővé tette. A teljes, kötöttségek nélküli, a férfiakkal egyenlő választójogra még további 10 évet kellett várni.

 
Felhasznált irodalom:
Yvette Gilbert a suffragettekhez = Az Est, 1914. június 12.
Suffragettek az angol parlamentben = Az Est, 1914. június 12.
Bombamerénylet a Westminster székesegyházban = Az Est, 1914. június 13.
Éhségsztrájk a parlament előtt = Az Est, 1914. június 20.
Meghiúsult merénylet az angol király ellen = Az Est, 1914. június 27.
A suffragette hadiszolgálatban = Az Est, 1915. március 2.

 
Készítette: Takács Róbert