Három olasz vonatkozású hírt is közölt 1918. február 22-én a Magyarország. Az első hír arról szólt, hogy az olasz sajtó bírálta saját külügyminiszterét, Sidney Sonninót, amiért az úgy nyilatkozott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia továbbra is fennmaradhat. Mindez jól jellemzi a korabeli hangulatot: bár a diplomaták és a politikai elit tagjai Tovább...
A jogállam leépülése, a személyi és sajtószabadság megsértése, a pszichiátria politikai célokra való felhasználása, a hatalmi önkény megnyilvánulása – ezek a teoretikus problémák is vizsgálhatók egy elfeledett, de kulcsfontosságúnak tűnő 1918. februári botrányban. Tovább...
A tanoncok sanyarú helyzetére hívta fel a figyelmet a Népszavának 1918 februárjában levelet író esztergályos: vasárnapi pihenőt kért nekik, mivel máskülönben nem jutnának szabadnaphoz. (Hat napot dolgoztak a műhelyekben, vasárnapra pedig előírták nekik a tanulást.) Tovább...
Parlamenti többség nélkül kormányozni próbáló kabinet, egymást eláruló politikusok, kompromisszumra képtelen pártok, letartóztatott radikálisok – az efféle megosztott elit még békeidőben is destabilizálna egy államot, de Magyarország ilyen politikai garnitúrával vágott neki az I. világháború utolsó évének. Tovább...
Máig vitatott, hogy pontosan mi történt, annyit azonban tudni lehet a Monarchia haditengerészetének legnagyobb zendüléséről, hogy Magyarországon általában csak kényszeredetten vagy félreértelmezve – Horthyt sokszor tévesen belekeverve – emlékeztek a felkelésre. A délszláv országokban viszont mind a mai napig nagy terjedelemben foglalkoznak a szakértők a matrózlázadással. Tovább...
A finn polgárháború 1918. január végén tört ki, amikor a vörösök elfoglalták Helsinkit, amelyet a korabeli magyar sajtó Helsingfors néven emlegetett. A véres összecsapásokba szovjet-orosz és német katonai egységek is beavatkoztak, végül a finn „fehérek” győztek Mannerheim tábornok vezetésével. Tovább...
A magyar belügyminisztérium 1918 elején a háborús vérveszteség pótlására akart akciót indítani. Elsősorban az amerikai magyarokat akarták megnyerni, hogy térjenek vissza az óhazába, pótlandó az iszonyatos emberhiányt. Jellemző, hogy a kínálkozó üzleti lehetőségre német hajótársaságok próbálták rávetni magukat – ám hiába. Tovább...
1918. január 18-án általános sztrájk tört ki a magyar fővárosban, amely másnap vidékre is átterjedt. A sztrájk megrengette a magyar politikai életet, ám a hazai elit nem adott jó választ a kihívásra. A jogot követelő munkásoknak továbbra sem engedtek, elmaradt a választójogi reform, sőt megkezdődött a leszámolás a forradalmi szocialistákkal. Tovább...
Az első világháborút és a forradalmakat követően, a húszas években óriási befolyásra tett szert a székesfehérvári katolikus püspök, Prohászka Ottokár. A Horthy-korszak elején, a zsidónak minősített diákok továbbtanulását is korlátozó 1920-as numerus clausus nemzetgyűlési vitában például így fogalmazott: Tovább...
Bár Lengyelország 1918 elején még tulajdonképpen nem létezett, újjászületéséről nap mint nap érkeztek a hírek januárban. Az új lengyel állam létrehozását az antant (Wilson amerikai elnök és Lloyd George brit miniszterelnök), a központi hatalmak (a német koronatanács és Czernin osztrák-magyar külügyminiszter) Tovább...
Levelet írtak Az Est szerkesztőségének 1918 januárjában a kisebb mosodák. Amiatt panaszkodtak, hogy a nagyobb cégek jóval magasabb árakat diktálnak, mint amennyi a mosás tényleges költsége, és mivel ők dominálnak a piacon, a kisebb mosodáknak is igazodni kell ehhez. Tovább...
A magyar sajtót élénken foglalkoztatta a breszt-litovszki béketárgyalások idején, hogy az orosz bolsevikok vezérének mi is a valódi célja. Az Est 1918 januárjában megjelent cikke pontos képet festett: nem a németekkel való megegyezés volt fontos Leninnek, hanem a társadalmi forradalom. Tovább...