1917. április 24-én – tüdőgyulladásban – elhunyt Tömörkény István író, néprajzkutató, muzeológus. „Virágba borult bé a tanyai ákác, / Egynapéltű pillék illatárba vesznek; / Már tapogatóját készíti a pákász, / Tiszai hajósok nótára eveznek. / Bús legyen a nóta, tiszai hajósok! / Gyászra libegjenek hattyúfehér gyócsok, /Sírjon egy sort a szél minden kicsi kis fán: […]
2016 szeptemberében világháborús bombát találtak a budapesti Harmickettesek terén. Ennél stílszerűbben nem is kezdhetnénk rövid írásunkat a tér névadójáról, a 32. honvéd gyalogezredről.
„Közép-Európa nagy öregje”, a „magyar Cicero”, akit kortársai közül sokan inkább tartottak búcsúsbódék ripacsának. Az Interparlamentáris Unióban tevékenykedő nagy pacifista, aki azonban „Végre!” felkiáltással üdvözölte a háború kitörését és támogatta a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
Írásunk előző részében összegeztük, hogyan alakult az élelmiszer-ellátás a hátországban az első világháború idején. 1914-ben még „istenes” volt a helyzet, de az elhúzódó háború, a mezőgazdasági termelés visszaesése, a termékek rossz elosztása
Mi lehet az oka annak, hogy egy 99 éve halott, az első világháborúban fogságba esett és onnan soha haza nem térő, az irodalmi kánonba be nem került költő, nevezetesen Gyóni Géza emléke még mindig ennyire foglalkoztatja a korszak iránt érdeklődőket?
Karkis Kornél, aki Jungerth-Arnóthy Mihállyal együtt rendkívül fontos szerepet játszott az 1920-as években a hadifoglyok hazahozatalában, maga is évekig raboskodott hadifogolyként az oroszországi Krasznojarszkban.
Nagy Endrét (eredetileg Grósz Endre, 1877–1938) a magyar kabaré megalapítójaként őrzi az emlékezet. Az Adyval egyidős és vele egy időben (1900 elején) a Szabadság című – kormánypárti – lapnál dolgozó Nagy a századforduló utáni évtizedben a Pesti Napló munkatársa
