Katonák háborúja a háború ellen – dezertálás a pokolból

1914 augusztusában számos férfi még „vakon” rohant a háborúba. Önkéntesek ezreiben lobogott a lelkesedés, hogy a frontra jussanak, naiv, fiatal katonák indultak el felvirágozott vasúti kocsikon a lövészárkok felé – mint egy különleges maszkabál szereplői.

Pesti Hírlap, 1914

Ruha teszi az embert

1917-re olyan mérvű lett az áruhiány a hátországban, hogy már nem csak az élelmiszerek központi elosztásáról kellett gondoskodnia az államnak – novembertől a cipők és ruhák egy része sem a „szokásos módon” talált gazdára. A magyar kormány 3966/1917. M.e. számú rendeletében határozott a Népruházati Bizottság felállításáról.

A sakkvilágbajnok Budapesten

Az első világháború alatti sakkéletről korábban már közöltünk egy áttekintést a honlapon, 1917 októberében azonban ismét a „királyok játékáról” szóltak a hírek: Magyarországra érkezett dr. Emanuel Lasker (1868–1941), minden idők egyik legkedveltebb, legeredetibb és leghosszabb ideig uralkodó sakkvilágbajnoka.

A hatékony rendőrség

A korai háborús évek „slágere”, az élelmiszerhiány 1917-re kezdett „veszíteni népszerűségéből”. Persze ezen a téren sem javult a helyzet, csakhogy közben egyre égetőbbé vált az áruhiány egyéb területeken, így pl. a ruhaneműk esetében is. Ezek kapcsán ráadásul a kormány kevésbé hatékonyan lépett fel

„Ha nincs pénze, ne vegyen” – a durva kofák és az új rendőrfőkapitány akciói

„Újabban sűrű panaszok érkeznek a rendőrségre, hogy a piacokon, csarnokokban és egyéb elárusító helyeken a kofák és árusok a vásárlóközönséggel szemben tűrhetetlen durva modort és tiszteletlen viselkedést tanúsítanak és a rendkívül nagy drágaság, magas árak és élelmiszerhiány következtében amúgy is izgatott és nyomott hangulatban