1917. május 1.: kiharcolt munkaszünet, nyilvános politikai gyűlések háborúellenes tartalommal, majd másnap egyórás figyelmeztető politikai sztrájk – ha ideiglenesen is, de érvényüket vesztették a háborús kivételes törvények. A kormánypárti Budapesti Hírlap mindezek ellenére Tovább...
A háború harmadik évére a Magyar Királyság több százezer katonája esett el a hadszíntereken, míg a harcokban elszenvedett sérülések tízezreket tettek örökre nyomorékká. A fronton elhunyt családfők a hátországban hadiözvegyeket, hadiárvákat hagytak maguk után. A háborús szociálpolitika egyik legfontosabb feladata volt, Tovább...
A Borsszem Jankó egyik 1915. márciusi karikatúráján Gerley Samu Hamletként állt kezében az apja koponyája helyett egy üveg tejet tartva. A kép alá ez volt írva: Nem teljhatalmat, hanem tejhatalmat akar… Bár a kortársak tudták értelmezni az ábrát, mi egy évszázad távlatából vélhetően elbuknánk a negyvenmillió forintos kérdést: Tovább...
Az Estben három, gyors egymásutánban megjelent vezércikk jelezte, hogy 1917 tavaszán már kézzelfoghatóvá vált a hátországi hangulat megváltozása, aminek a sajtó is hangot adott. Ez a három állásfoglalás még akkor is feltűnő, ha tudjuk, hogy Az Est nem volt kormánypárti orgánum. Tovább...
Rézike a sámlin üldögélt, és nagyanyja hosszú, fűzősszárú barna cipőbe szuszakolt lábszárát bámulta. Könnyű délutáni révületbe esett. Az ebéd utáni alvás bódulatát a kakaó illata és a pirospaprikával megszórt kacsazsíros kenyér andalító íze csak tovább mélyítették. Tovább...
Az igazságügy-miniszter előzetes cenzúra alá helyezte a Népszavát” – olvashatjuk a kronológiában, 1917. április 11-i dátummal. Utóbbi rögtön némi meglepetést kelt: miért, korábban, 1914 nyara óta nem volt cenzúra alatt a Népszava? Nem számolt be a lap gyakran arról, hogyan küzd a cenzúrával, mely cikkeit, cikkrészleteit törölték a cenzorok? Tovább...
1917. április 24-én – tüdőgyulladásban – elhunyt Tömörkény István író, néprajzkutató, muzeológus. „Virágba borult bé a tanyai ákác, / Egynapéltű pillék illatárba vesznek; / Már tapogatóját készíti a pákász, / Tiszai hajósok nótára eveznek. / Bús legyen a nóta, tiszai hajósok! / Gyászra libegjenek hattyúfehér gyócsok, /Sírjon egy sort a szél minden kicsi kis fán: / Kiterítve fekszik jó Tömörkény István.”Tovább...
A címben idézett módon fakadt ki a német történészek doyenje, az első világháborús veterán, Gerhard Ritter, amikor Fritz Fischer ismertette a Németország első világháborús felelősségét hangsúlyozó, a Második Birodalom külpolitikáját kíméletlenül bíráló téziseit a nyugatnémet történészek 1964-es kongresszusán.  Tovább...
Pesti Hírlap, 1914
A háború előrehaladtával általános lett az áruhiány, amelynek nyomán elharapódzott az áruhamisítás, az árdrágítók pedig – köszönhetően a megnövekedett keresletnek – virágkorukat élték. A méregdrága árucikkeket a lakosság nagy része alig volt képes megfizetni, Tovább...
A Pesti Napló maximális figyelemmel követte a köztisztviselők sorsának alakulását. Beszámolói, cikkei elsősorban a csoport társadalmi helyzetének, státuszának az általános drágaságból fakadó megrendülését és az egyre inkább kézzel fogható nélkülözést emelték ki. Tovább...
„(…) nem kell (mily sajnálatos!), a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos” – írta utolsó versében József Attila, mikor már csak annyira tartotta becsesnek életét, mint a vasból készült hadipénzt a békeidőkben. Ahogy a búzalisztet kukoricaliszttel, teljes kiőrlésű gabonával és végszükség esetén fakéreggel pótolták a kenyérsütéskor a világháború előrehaladtával, Tovább...
1917 eleje meghatározó időszak volt Klebelsberg Kuno (1875–1932), a későbbi kultuszminiszter életében. Február 15-én – némi meglepetésre – a Magyar Történelmi Társulat választotta meg elnökének, amely tisztséget élete végéig viselte. Ekkor még a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára volt, Tovább...