Michael Haneke A fehér szalag című filmjével nyitott a Politikatörténeti Alapítvány és Intézet Anno Filmklubja. A film úgy beszél az I. világháború borzalmairól, hogy közben csak egy kis önmagába zárt falu beteges elfojtásait, kegyetlenségeit mutatja be.

A 20. század közepe óta talán lehetetlen úgy beszélni az I. világháborúról, hogy ne motoszkáljon ott gondolatainkban – vagy egyenesen ne szorítsa háttérbe azt – a rákövetkező, még kiterjedtebb, még véresebb világháború. Pedig 1914-ben a legtöbben nemcsak arról voltak meggyőződve, hogy a harcoknak néhány hét, legfeljebb hónap alatt – diadalmas – vége lesz (erről szólt a „mire a falevelek lehullanak” szlogen), a propaganda azt is hirdette, hogy ez lesz az utolsó háború, amely a hirtelen egyszerre csak elviselhetetlen európai nagyhatalmi feszültségeknek egyszer és mindenkorra véget vet, és a nemzeti célok megvalósításának, a nemzet boldogulásának akadályait örökre félresöpri. Ám végül a több mint négyévnyi egyre meddőbb, 15 millió áldozatot követelő véres állóháború után a győztesek egy újabb háború magvát vetették el…

Takács Róbert teljes beszámolóját a filmről és a vetítésről itt olvashatja…

Anno Filmklub

A Politikatörténeti Alapítvány és Intézet Anno Filmklubjának „1914 – 1918” című évada ezúttal az elmúlt száz év I. világháborút feldolgozó filmjeit mutatja be 14 részben. Az első vetítésen Somlai Péter szociológus volt a filmklub vendége, aki Michael Haneke A fehér szalag című, 2009-ban készült filmjét követően beszélt az alkotásról.