Lehet-e terjeszteni a szociáldemokrata Népszavát a fronton tartózkodó katonák között? Hivatalosan nem volt akadálya, a gyakorlatban azonban a politikai és katonai vezetés igyekezett ezt meggátolni.
A Népszava 1915 júliusában külön előfizetési akciót hirdetett a katonáknak, akik így féláron, havi 1 koronáért fizethettek elő a lapra. Ezzel sokan éltek is, de – az újság augusztus közepi értékelése szerint – „mégsem jelentkezett oly sok katona előfizető, mint amennyire a hozzánk és az itthon maradottakhoz érkező tábori levelezőlapok tartalma után ítélve, gondolni lehetett volna”. Így az akció kibővült: egyes szakszervezetek saját költségükön fizettek elő a fronton harcoló tagjaik számára, továbbá az itthoni civilek között is akciót hirdetettek, hogy támogassák a (szakszervezeti tag) katonák Népszavához juttatását. Az újságban mindig hangsúlyozták, hogy a Népszava „akadálytalanul jár azoknak a katonáknak, akik eddig megrendelték”, és „bármelyik katona minden aggodalom nélkül járathatja és olvashatja a Népszavát, és ha elolvasta, tovább adhatja bajtársainak”, mert mindez nincs tiltva.
Az előfizetési akciók természetesen nem kerülték el a Monarchia vezetőinek figyelmét. Tisza István magyar miniszterelnök és Alexander von Krobatin közös hadügyminiszter véleménye szerint a cenzúra ellenére a Népszava „gyakran olyan cikkeket közöl, amelyek szöges ellentétben vannak a véderő érdekeivel”, ezért egyetértettek abban, hogy valamiképp gátat kell vetni a szocialista újság laktanyákban történő terjesztésének. A nyílt tiltás, mivel a munkástömegeket képviselő szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom nyilvánosan kiállt a háború mellett és „nagy véráldozatokkal és hazafiasan kiveszi a részét a haza védelméből”, közfelháborodáshoz vezetett volna. A közös hadügyminiszter ezért arra utasította a katonai parancsnokokat 1915 augusztusában, hogy ne lépjenek fel „túl durván és bántó módon”, azaz a Népszava terjesztésének meggátlását titkos módon, feltűnés nélkül hajtsák végre.
Ezt azonban nem sikerült megvalósítani, legalábbis a hadsereg-főparancsnokság 1915. decemberi közlése szerint a Népszava „terjesztésének korlátozása nyílt tilalom nélkül keresztülvihetetlen”. Utóbbi azonban továbbra sem volt ajánlatos megoldás, így a főparancsnokság véleménye szerint „a cenzúra megfelelő alkalmazásával, vagy a Népszava, szükség esetén más újságok szerkesztőségének befolyásolásával eredményt lehetne elérni”.

Felhasznált irodalom:
Népszavát a katonáknak! = Népszava, 1915. július 4.
A Népszava és a katonák = Népszava, 1915. augusztus 20.
Pártügyek. A Népszava és a katonák = Népszava, 1915. szeptember 3.
Hírek. A Népszava katonák között = Népszava, 1915. szeptember 19.
A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. IV/B. kötet. Budapest, 1969. 108–113.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1915. július 4.
Népszavát a katonáknak! – Egykoronás előfizetés

Rideg kaszárnyafalak között heteket, hónapokat eltölteni, hétszám róni messze idegen országok utait vagy feküdni a halál mezsgyéjén – hideg lövészárkokban, még annak is rettentő fáradalom és nagy lelki fölfordulást okozó művelet, aki után nem sír senki. Aki családot, szaktársakat, elvtársakat nem hagyott itt akkor, amikor megjött az indulásra szóló parancs. Kétszeresen, százszorosan nehéz szívvel szakadnak el tőlünk azonban azok az elvtársaink, akik eddig is lelkes, melegen érző tagjai voltak a mi nagy „családunknak”. Ahány levél, ahány néhány soros rózsaszínű tábori lap, egy-egy sora mindegyiknek azt kérdi, „mi van a szervezettel, mi van a párttal?” Az asszony, a gyermekek utáni érdeklődés mellett mindenhol ott találjuk itthon hagyott intézményeink felőli nemes és meleg érdeklődését hadbavonult elvtársainknak. Akik messze tőlünk, idegen helyeken, ágyúdörgés s puskaropogás közepette Népszavához jutnak, azoknak szavaikkal élve ünnepnapjuk van ilyenkor. Ilyen ünnepnapokat sokat érdemelnek azok, akiket a sors most elszakított sorainkból. Akik itthon maradtak, azokra hárul az a kötelesség, hogy Népszavához juttassák hadbavonult munkástársainkat. Ebben a törekvésükben segítségükre siet az elvtársaknak a Népszava kiadóhivatala, mely július hó 1-étől kezdődőleg katonáknak, akik jelenleg nem előfizetők, féláron, havi 1 koronáért küldi meg a Népszavát. Nem akar ez a Népszavának üzleti vállalkozása lenni, mert annak ez bizony rossz vállalkozás lenne.

De jó és derék munka lesz laphoz juttatni azokat, akiket a testi fáradalmak mellett az itthoni dolgok fölötti töprengés és a bizonytalanság fájó gyötrelmei talán még jobban és még emésztőbben kínoznak. A testi fáradalmak orvoslásáról mások hivatása gondoskodni. De a gondoktól meggyötört proletárlelkeknek lelki üdüléséről csakis és kizárólag mi gondoskodhatunk. A hozzájuk juttatott Népszava lesz pótlója az itthon hagyott könyvtárnak, a gyűlési szónoknak, a szervezet agitátorának és mindazoknak, akik béke idején a szervezett munkásság kultúrmunkájának részesei voltak. Ha a hadbavonult apáknak, fiúknak, férjeknek és testvéreknek rettentő fáradalmaihoz erőt, kitartást és biztatást akarunk adni, akkor juttassuk el hozzájuk rendszeresen a Népszavát. Előfizetéseket legkevesebb egyhavi időtartamra elfogad a kiadóhivatal (VIII. Conti utca 4. Telefon: József 3–31 és 3–32) vagy a szakegyesület irodája. Ha a katonai szolgálatot teljesítő előfizető címe vagy tábori postaszáma változik, ez a kiadóhivatallal azonnal közlendő. Semmi akadálya nem lévén a Népszava terjesztésének, az minden katonai helyre, táborba, kaszárnyába, hadihajókra stb. szabadon és a címzettre nézve veszély nélkül küldhető. Akik együtt éreznek azokkal, akik most messze tőlünk rettentő küzdelmek részesei, azoknál visszhangra talál majd e fölhívás. Induljon el hát vérpárás, puskaporszagú messze útjára a mi „szeretetadományunk”, a világbékéért, egy szebb és boldogabb jövőért küzdő Népszava.

A Népszava kiadóhivatala

Népszava, 2015. augusztus 20.
A Népszava és a katonák

A katonák egy része – mondhatnánk, jelentékeny része – állandó jó barátságban van a Népszavával és a harctéren, a lövészárkokban, a hadikórházakban boldog, ha egy-egy példányt ebből a lapból megkaphat. Hiteles híreket kaptunk a harctérről – és pedig nemcsak legénységi állománybeli harcosoktól –, hogy akkor van a lövészárokban igazi ünnepnap, ha néhány Népszava-példány érkezik oda. A szocialista katonák, akik mint katonák sem a legutolsók közül valók, megmaradtak szocialistáknak és most is a jobb jövőért epednek, a jobb jövő reményében küzdenek, most is vágynak az igazság szavát hallani.
Éppen azért, mivel ezt már a háború elejétől fogva tudjuk, határozta el a Népszava kiadóhivatala, hogy katonáknak havonként egy koronáért küldi a lapot. Ezt a kedvezményt hamarosan egész sereg katona hasznára fordította. Azonban még sem jelentkezett oly sok katona előfizető, mint amennyire a hozzánk és az itthon maradottakhoz érkező tábori levelezőlapok tartalma után ítélve, gondolni lehetett volna. Úgy értesülünk, hogy ennek két oka van. Az egyik az, hogy a legtöbb katona még azt a havi egy koronát sem nélkülözheti, amibe a lap kedvezményes áron kerül. A másik ok egy félreértés. Ugyanis némelyek azt hiszik, hogy a katonáknak nem szabad járatniok a Népszavát. Pedig, ismételjük, ez félreértés vagy tévedés. A Népszava akadálytalanul jár azoknak a katonáknak, akik eddig megrendelték. Jár a hadikórházakba is; maguk a hadikórházak vezetői kérik kiadóhivatalunkat, hogy küldje a lapot, mert az ott levő katonák nagy része kívánja; az ilyen kérést minden esetben teljesítettük is. Nagyon természetes, hogy ez így van, mert hiszen a mi lapunk nem közöl semmi olyat, ami a hadviselés érdekeit sértené, másrészt pedig éppen a hadviselés érdeke kívánja, hogy az otthonuktól elszakadt katonák azt a lapot olvashassák és abból a lapból szerezhessenek tájékozódást az otthoni eseményekről, amelyet békeidőben megszoktak és megszerettek, hiszen a katona jó hangulatát ez nagyban előmozdítja. Tehát bármelyik katona minden aggodalom nélkül járathatja és olvashatja a Népszavát, és ha elolvasta, tovább adhatja bajtársainak.
Nagyobb baj az, hogy katonasorban levő elvtársaink nagy része nem bír még havi egy koronát sem fizetni a lapért. Ezen a bajon most az itthon levő elvtársak megható módon akarnak segíteni: egyszerűen előfizetnek a lapra a katonaságnál levő elvtársaink részére. Ez az akció csak most kezdődött, de azt hisszük, hogy hamarosan nagyobb arányokat fog ölteni. Egyelőre a magántisztviselők szabad szervezete 50 katona számára fizette elő a Népszavát, a famunkások szabad szervezete 100, a húsipari munkások szabad szervezete szintén 100 katona elvtársunk részére fizetett elő. Így akarják ezek az elvtársak a baráti és bajtársi köteléket minél nagyobb épségben megtartani közöttünk és a távol levő harcosok között.
Most már arra kérjük azokat a katona elvtársainkat, akik a Népszavát a maguk költségén nem tudják járatni, hogy jelentsék be nálunk a címüket és mi azonnal megindítjuk számukra a lapot, vagy jobban mondva, annyinak küldünk lapot, ahány ilyen előfizetett példány rendelkezésünkre áll. A távol levő katonák részére itthon-maradt hozzátartozóik is kérhetik a lap küldését, csak annyit kell tenniük, hogy bejelentik a katona pontos címét. Bizonyosra vesszük, hogy az itthon levő elvtársak annyi katonapéldányra fognak előfizetni, hogy a legtöbb jelentkezőnek képesek leszünk a Népszavát küldeni.
Gyönyörű példája a proletárszolidaritásnak a fönt említett szabad szervezetek áldozatkész elhatározása. Érezték az illető elvtársak, hogy a lövészárkokban levő testvéreink mennyire óhajtják a szellemi össze-köttetést az itthon maradottakkal, velünk, akik arra vagyunk hivatva, hogy az ő távollétükben fönntartsuk a proletárszolidaritás nagy alkotásait és erősítsük azokat a kötelékeket, amelyek bennünket a közös célokért való harcra egyesítenek. Az a testvérünk, aki odakünn a nagy veszedelmek véres mezején az itthon maradtak baráti gondoskodásából kapja majd a Népszavát, bizonyára nem kevesebb örömmel fogadja ezt az ajándékot, mint a családjától érkező leveleket, mert ebből is meg fog győződni arról, hogy a nagy proletárcsalád szolidaritása nem üres beszéd, hanem még ezekben a nehéz időkben is gyönyörű valóság, a jobb jövendőnek biztató záloga.

Népszava, 1915. szeptember 3.
Pártügyek. A Népszava és a katonák

A Népszava pénteki számában megírtuk, hogy a húsipari munkások, a famunkások és a magánalkalmazottak szabad szervezetei elhatározták, hogy a fronton harcoló tagjaik közül azoknak, akik pontos címeiket a szervezetnél bejelentik, teljesen ingyen küldik a Népszavát. Fölkérjük tehát a nevezett szakmákhoz tartozó elvtársainkat vagy a katonák hozzátartozóit, hogy a fronton harcoló famunkások, húsipari munkások és magántisztviselők pontos címeit a következő helyeken haladéktalanul jelentsék be. (…) Miután a hadvezetőség nem emel semmi kifogást az ellen, hogy a katonák a Népszavát járathassák, kérjük, hogy mindenki minél előbb szerezzen ilyen címeket.
A Népszava kiadóhivatala több oldalról érkezett kérdezősködésekre a következő fölvilágosítást adja: a kiadóhivatal készséggel fogad el katonák részére magánosoktól is előfizetéseket. Számtalan kérés érkezik hozzánk Népszaváért olyanoktól, akiknek szakmája nem tud előfizetésről gondoskodni. Ezek részére azokból az összegekből küldünk lapot, amelyeket e célra magánosoktól kapunk. Ezen célra szánt összegek levélbélyegekben is megküldhetők.

Népszava, 1915. szeptember 19.
Hírek. A Népszava katonák között. (A mi tábori postánk)

A következő sorokat kaptuk a harctérről:

Tisztelt Szerkesztőség! Igazán nem tudom leírni azt az örömet, amelyet nekem és a velem együtt itten levő elvtársaknak szerez a minden nap pontosan megérkező Népszava. Minden nap nehezen várjuk a postát, hogy már jöjjön a mi lapunk és amint megérkezik, ahány oldal, annyira szedjük szét és mohón olvassuk. Itt levő 50 elvtársam nevében mondok hálás köszönetet annak az elvtársnak, aki részemre előfizette a lapot és ezzel nagy örömet szerzett mindannyiunknak. Kérem soraimat az illető elvtárshoz eljuttatni
Elvtársi tisztelettel
Seress Gyula 1/39.
1. Stabs-Kompagnie

Kelt orosz harctér, szept. 7.
Mélyen tisztelt elvtársak! Köszönöm, hogy rólam is megemlékeztek a Népszava példányaival. Szeptember elseje óta minden nap megkapom. Nagyon örülök, hogy hosszas nélkülözés után jó újságomhoz juthatok, legalább olvashatok munkásokról, politikáról és a többi harctereken történő dolgokról. Nem is gondolják, itt milyen kapós a Népszava. A bajtársak és mások is kíváncsiak a cikkeire. Ha majd hazajövök, jóváteszem a szívességüket.
Elvtársi üdvözlettel
Szekszárdi Kálmán famunkás
Kispestről, 306. h. gy. e.

T. Elvtársak! A Népszavát olyannyira szeretjük olvasni, hogy bizony folyton kézben van. Az üteg legénysége és a tisztek is szorgalmasan olvassák. Meg vagyok róla győződve, hogy majdan sok olyan tagja lesz pártunknak, akikre békében nem igen számítottunk. Az otthon maradt elvtársak ne csüggedjenek. Dolgozzanak, mink is dolgozunk egy szebb jövőért.
Reiszmann Dezső
F. K. R. No. 16.

Tisztelt Kiadóhivatal! Fogadják hálás köszönetünket a lap küldéséért, amellyel nagy örömet szereztek nekünk. Hosszú hónapok után ismét közöttünk van a mi Népszavánk.
Elvtársi tisztelettel
Sziklai Sándor
Fest. Telefon-Abt.

T. Szerkesztő elvtárs! A Népszavának igen örvendünk. Megjön pontosan minden nap és boldogok vagyunk, hogy kedvelt lapunkat a harctéren is olvashatjuk.
Elvtársi üdvözlettel
Medgyesi József

Tisztelt elvtársak! Elvtársi üdvözlettel tudatom, hogy a Népszavát szeptember 1-től ezideig rendesen megkapom. Hálás örömmel üdvözlöm ezt az itt igazán jótéteménynek nevezhető elhatározásukat. Ha a sors megengedi nekem, úgy ezt a Népszavának, valamint elv- és szaktársaimnak visszaszolgálom.
Barej Gyula
306. h. gy. e. törzs, utászosztag