Az első háborús tél végéhez közeledve – noha a Kárpátokat még hó borította – egyre égetőbb kérdésként merült fel a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése. A természet nem várt a békekötésre, a mezőgazdaság pedig nemcsak a katonák sokaságának megélhetését biztosította, hanem a hátországban élőkét is.
Emellett a legtipikusabb idényfoglalkoztató ágazatnak számított, amelyben a gyorsan elvégzendő, intenzív munkák időszakát nyugalmasabb periódusok követték. Magyarországon is tízezrek éltek idénymunkákból, sokszor több száz kilométert is utazva. A munkák megkezdése tehát nemcsak a lakosság és a hadsereg ellátása, hanem a megélhetés miatt is égetően fontos volt.
Csakhogy a szokásos munkások jelentős része a fronton szolgált. Viszont – nem kis részben a Monarchia téli, kárpáti offenzívájának kudarca miatt – viszonylagos nyugalom állt be a harctéren, így a honvédelmi minisztérium elkezdhette a szabadságolások megszervezését. A rendeletek a hadviselés és a gazdálkodás kényes egyensúlyának megtalálása mellett egy újabb lépést jelentettek a gazdaságba történő állami beavatkozás útján. A minisztérium ugyanis nemcsak azt próbálta megoldani, hogy a gazdák a községi igazgatás segítségével kielégíthessék munkaerő igényüket a szabadságoltak listáját előre megismerve, hanem még arról is rendelkezett, hogy egy-egy altiszt vezetésével húsz fős munkásbrigádokat alakítsanak, ezeket pedig a gazdálkodók kérelmére azok rendelkezésére bocsájthassák.

Készítette: Egry Gábor

Földmunkás katonák szabadságolása. = Pesti Napló, 1915. március 14.
Katonák szabadságolása a tavaszi munkálatokhoz. = Pesti Napló, 1915. március 16.