A háborús hiánygazdálkodás hozadéka volt a jegyrendszer, meghonosításában főszerepet játszott a fővárosi önkormányzat. 1915 májusában került sor a lisztjegyek bevezetésére, majd novemberben a tejigazolványok következtek. A főzőliszttel ellentétben a tejnél ekkor nem történt általános korlátozás a fogyasztást illetően, mindössze két, fontosnak ítélt csoportot érintett az igazolvány bevezetése: a két éven aluli gyermekeket és az olyan betegeket, akiknek az orvos ezt előírja; az ezen felüli mennyiséget továbbra is szabadon lehet venni és eladni. A Népszava tudósítása, bár elkésettnek tartotta, de üdvözölte a fővárosi tanács rendeletét, ugyanakkor előrevetítette, hogy sok minden a végrehajtáson fog múlni. Amíg gyermekeknél könnyen megállapítható és ellenőrizhető volt a jogosultság, addig a betegek igazolásának bürokratikus rendszerében volt lehetőség a csalásra és a korrupcióra. Utóbbira már az új rendszer bevezetésnek első napja után rámutatott a szociáldemokrata lap, de erre utalt a hivatalos reakció is, amely „a legszigorúbb ellenőrzést”, a betegek „helyszíni felülvizsgálatát”, a visszaélések „legszigorúbb megtorlását” helyezte kilátásba. A Népszava pár nappal későbbi értékelése szerint hiába, mert, ahogy az a főváros közélelmezési bizottsága ülésén is kiderült: „a betegek nem kapnak tejet, mert az álbetegek a Belváros, Lipótváros és az Andrássy-út környékén elkaparászták a rendelkezésre álló tejmennyiséget és ilyen módon a külvárosokban még azok sem jutottak tejhez, akik igazán betegek.” Azaz „elsősorban az előkelő városrészek, a palotasorok és villanegyedek lakói foglalták le maguknak a tejigazolványokat, míg a munkásnegyedek lakói közül elenyésző csekély számban jelentkeztek betegek”. A fővárosi bizottság a problémákra azt gondolta megfelelő válasznak, hogy előírta a betegek igazolványainak gyakoribb megújítását. A kialakult helyzetben, azaz tejhiány miatt azonban a kettő és tíz év közötti gyermekek tejigazolványainak december elsejére tervezett bevezetését elhalasztották. A Népszava az intézkedést kommentálva a kávéházi luxusfogyasztást állította szembe a tejet nélkülözni kényszerülő gyerekek érdekével, és azt javasolta, hogy – hasonlóan a tejszínhez – tiltsák el a tej árusítását is a kávéházakban.

Felhasznált irodalom:
Életbe léptetik a tejigazolványt = Népszava, 1915. november 12.
A tejjegy-rendszer = Népszava, 1915. november 16.
Nézd meg a tejanarchiát = Népszava, 1915. november 20.
A „tízek tanácsa” = Népszava, 1915. november 23.
A tejigazolványok kiadásának módosítása = Népszava, 1915. november 24.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1915. november 12.
Életbe léptetik a tejigazolványt. A gyermekeké és a betegeké az elsőbbség

Több mint egy év óta sürgetjük, hogy vessen véget a főváros tanácsa a tejnyomorúságnak és biztosítsa mindenekelőtt a gyermekek és a betegek tejszükségletét. Sajnos, a fővárosi kormányzat hosszú időn át nem akarta meghallani szavunkat és szabad folyást engedett a tej uzsorának, engedte nagyra nőni a tejnyomorúságot, tűrte, hogy a proletár gyermekek tízezrei meg a betegek megfosztassanak a szükséges tejtől, míg a luxus-tejfogyasztás korlátlanul folyt tovább. Nagyon későn következett be a tej árának maximálása és még későbben a többi bajok enyhítésére irányuló törekvés. Végre csütörtökön megjelent a tanács rendelete, amely november hó 15-étől, illetőleg december 1-jétől kezdve a tejet elsősorban a kis gyermekek és a betegek számára biztosítja. Alább ismertetjük a rendeletet, amelyet a „jobb későn, mint soha” elvénél fogva örömmel köszöntünk. A rendelet egyes részletintézkedéseit most nem bíráljuk: megvárjuk, hogy a kivitelben, a végrehajtásban mennyi lesz a becsületes igyekezet és a jóakarat. (…)

Népszava, 1915. november 16.
A tejjegy-rendszer

Hétfőn lépett életbe a fővárosi tejjegy-rendszer. A legelső napon szerzett tapasztalatok alapján nem akarunk kritikát mondani a végrehajtása fölött, nehogy elfogultsággal vádoljanak bennünket, annyit azonban elfogultság nélkül is konstatálni lehetett, hogy az első napon zavarok voltak, visszaélések voltak. A hatóságnak a kötelessége, hogy a rendszer életrevalóságát a zavarok és visszaélések megszüntetésével bebizonyítsa. Addig hát várunk. Illetékes helyről a következőket közlik velünk:
A kiadott rendelkezések szerint tejigazolvány csak olyan beteg részére adható ki, aki orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a tejjel való táplálkozás részére föltétlen életszükséglet. Hogy e tekintetben visszaélés ne történhessék, ma délelőtt a hatósági orvosok bevonásával értekezlet volt a városházán, amelyen az orvosi bizonyítványok kiállításáról és ellenőrzéséről tanácskoztak. Az értekezlet mindenekelőtt megállapodott abban, hogy a tejszín egyetlen betegségnél sem föltétlenül szükséges tápszer, mert tejföllel (savanyú tejszínnel) és tejjel pótolható. Éppen ezért a tejfölnek árusítását a hatóság nem is korlátozza. Teljesen fölösleges és céltalan tehát, ha akár magánosok, akár orvosok tejszínfogyasztási engedély iránt fordulnak a hatósághoz, mert ilyen engedélyt senkinek sem állítanak ki. Ami már most a tej kiszolgáltatására vonatkozó orvosi bizonyítványok kérdését illeti, ez a kérdés szabályozva van, amennyiben ilyen bizonyítvány csak azoknak a betegeknek adható, akiknél a tej föltétlen életszükséglet. Erre való tekintettel a hatóság orvosai útján a legszigorúbb ellenőrzés alá vonja a bizonyítványokat és a helyszínen fogja fölülvizsgáltatni a betegeket, hogy meggyőződhessék arról, vajon az illetőre valóban föltétlen életszükséglet-e a tejfogyasztás, illetve a tejjel való táplálkozás. A hatóság minden legcsekélyebb visszaélést a legszigorúbban fog megtorolni, annál is inkább, mert minden ilyen visszaélés csecsemőktől, serdülő gyermekektől és súlyos betegektől vonja el a legszükségesebb táplálékot és ezért a legsúlyosabb beszámítás alá esik.

Népszava, 1915. november 23.
A „tízek tanácsa”

(…)
Hogy a főváros községi képviselő testülete s ezzel együtt a tízek tanácsa legalább is olyan bűnös, mint a kormány, azt legjobban az úgynevezett tejkérdés tette nyilvánvalóvá. Amikor a tejnyomorúság már olyan általános volt, hogy nemes képviselőink a városházán megijedtek a lakosság forrongásától, akkor hosszas tanácskozások után megszületett a tejigazolvány. Azt tervezték, hogy elsősorban a kisgyermekeket és a betegeket, december elsejétől pedig a két éven fölüli, de tíz évnél fiatalabb gyermekeket látják el tejjel. A tejigazolvány azonban csődöt mondott. A tízek tanácsának legutóbbi ülésén kiderült, hogy a betegek nem kapnak tejet, mert az álbetegek a Belváros, Lipótváros és az Andrássy út környékén elkaparászták a rendelkezésre álló tejmennyiséget és ilyen módon a külvárosokban még azok sem jutottak tejhez, akik igazán betegek.
A tízek tanácsában nagy műfölháborodást rögtönöztek és elfogadtak egy csomó olyan intézkedést, amely nagyon alkalmas arra, hogy a gazdagabb városrészek vagyonos lakosai ezentúl is megkapják a mindennapi tejüket, a szegény sorsú betegek azonban sehogy se juthassanak tejhez. A bizottság ugyanis kimondta, hogy a betegek igazolványait hétről-hétre meg kell újítani, továbbá, hogy csak a heveny-fertőző és a lázas betegek részére lehet orvosi bizonyítványt kiállítani.
Ezek látszólag nagyon radikális intézkedések, valóban azonban csak arra alkalmasak, hogy a szegényebb betegek tej nélkül maradjanak. A gazdag polgárhoz a háziorvos úr annyiszor köteles elmenni, ahányszor hívják. Az is valószínű, hogy őnagyságán a lázat könnyű megállapítani, amikor afölött dühöng, hogy meg akarják fosztani a megszokott kávéjától. Azonban nem gondolja a tízek tanácsa, hogy a szegényebb sorsú beteget az orvos egyszerűen kitelepíti, ha hetenként a bizonyítvány miatt alkalmatlankodik. Illetőleg, ha valamely munkáscsaládban a férj beteg és az asszony munkába jár vagy pedig fordítva, akkor ki járkál majd a bizonyítvány után? A munkanapnak elvesztett része 20–25 százalékkal megdrágítja a tejet. (…)
Mindezt azért bocsátottuk előre, hogy nyilvánvaló legyen, hogy milyen hazug, utolsó és undorító minden szavalat, amelyet a városházán a főváros lakosságának védelméről tartanak. A tízek tanácsában nem akadt egyetlen ember sem, aki meg merte volna mondani, hogy milyen alávaló szemfényvesztés a tejigazolvány komédia és minden, amit ezzel kapcsolatban a bajokról elmondanak, ha eltűrik, hogy a kávéházakban tízezer liter számra fogyasszák el a tejet egészséges emberek, ugyanakkor, amidőn a 3 éves apróság nem juthat tejhez.
Egyetlen ember sem akadt e nevezetes tanácsban, aki meg merte volna mondani, hogy utolsó gazság volna, ha mi itt a kávésok érdekeit védelmeznők, holott ezzel gyermekeket ítélünk pusztulásra, egy sem akadt, aki megmondta volna: mi nem becsületes nyíltsággal tárgyaljuk a dolgokat, nem a közérdeket védelmezzük, hanem az egyes klikkek érdekeit és csupán azért szónokolunk, azért teszünk-veszünk, tanácskozunk és szavalunk, hogy elbolondítsák azokat, akik tőlünk valamit várnak.
Mi meg azt mondjuk: elég volt már a szemfényvesztésből. Mindaddig, amíg a kávéházakban mindenki annyi tejet kaphat, amennyit akar, a főváros képviselő-testülete elárulja a lakosság érdekeit és nem más, mint a klikkek hitvány érdektestülete. Előbb jönnek a gyermekek, azután a kávés urak. Ne szavaljanak tehát a városházán, mert mindenki tisztában van azzal, hogy ez csak maszlag, hanem tiltsák el a kávéházakban a tej árusítását. A tea sem tesz kárt azoknak a szervezetében, akik a kávéházakban lefetyelnek. Elég volt már a dal és szavalatból, lássuk a tetteket!