A századforduló jelentős találmánya, a „beszélőgép”, a fronton és az otthonokban is képes volt ideig-óráig feledtetni a háború borzalmait. Odavarázsolta az otthoni, a „normális” életet a frontra – miközben a hadifoglyok dalait az otthon maradottak hallgathatták.
A nyugat-szlovákiai Trencsénteplic fürdőt annak gyógyhatású gipsz-kéntartalmú forrása miatt hamar felfedezte magának a csúzos végtagjait kúrálni kívánó közönség. A fürdőélet már a 19. századi Monarchiában is élénken pezsgett, Pöstyén, Herkulesfürdő,
Nagy Endrét (eredetileg Grósz Endre, 1877–1938) a magyar kabaré megalapítójaként őrzi az emlékezet. Az Adyval egyidős és vele egy időben (1900 elején) a Szabadság című – kormánypárti – lapnál dolgozó Nagy a századforduló utáni évtizedben a Pesti Napló munkatársa
A bál a magyar nemzeti lélek fontos része, legalábbis a nemzeti sztereotípiák szerint. A lovagias magyar imázsához mindig hozzátartozott a katonai erényeket ellenpontozó, gáláns mulatság szeretete. A magyar katonatiszt és a bál éppen olyan elválaszthatatlan volt egymástól, mint a huszár és lova.
