Heltai Jenő népszerű darabját, a Tündérlaki lányokat több mint 100 éve, egészen pontosan 1914 óta játsszák a színházak. A konfliktusokkal és helyzetkomikumokkal tarkított vígjáték, az apa halála után az anyával továbbra is együtt élő négy lánytestvér, Boriska, Manci, Sári és Olga szerelmi kalamajkája
1916. november 3-án mutatta be Kálmán Imre operettjét, a Csárdáskirálynét a budapesti Király Színház, majd’ egy évvel a bécsi premier után. A mű itt is nagy közönségsiker lett, ám ahogyan a bécsi, úgy a pesti kritikusok véleménye sem volt egyöntetűen pozitív a darabról.
„Szerencsétlen varróleányok és gépírónők, valamint díjnokok és pályájukat nem kedvelő kereskedősegédek jártak az esti tanfolyamra, mind abban a hitben, hogy Asta Nielsen és Psylander lesz belőlük.” – összegezte Az Est 1916-os riportjában,
Az első világháború kirobbanása a színházakat is érzékenyen érintette: a színházi évadot az Operaház és a Nemzeti Színház csak 1915 januárjában kezdhette el, míg a többi színház műsortervét „felülírta” a háború.
Miután 1971-ben a Jézus Krisztus szupersztár, Tim Rice és Andrew Lloyd Webber musicalje kirobbanó sikert aratott New Yorkban, jóformán a világ összes színpadán bemutatták a darabot. Magyarországi ősbemutatóját 1972. január 18-án tartották a budapesti Műszaki Egyetemen,
Szigeti József 1855-ben írt népszínművét, A Vén bakancsos és fia, a huszárt bemutatni a háború idején telitalálat volt. A történet szerint Sugár Mihálynak, a kiszolgált katonának (vén bakancsos) a fia, Laci, szerelmes lesz a kapzsi kocsmáros lányába, Ilonkába. A kocsmáros gazdag vőt szeretne magának, ezért cselhez folyamodik:
A színészek, rendezők, színpadi szerzők réme (és reménye) a kritika. A másnapi lapok dicsérete vagy bírálata dönti el darabok és színészek sorsát, ezért sokszor úgy tűnhet: a kritikus élet-halál ura. Ráadásul a rossz kritikától akkor is nehéz szabadulni, ha az igazságtalan vagy alaptalan.
