A cári Oroszország – nem függetlenül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésében betöltött szerepétől – többnyire az elnyomás és elmaradottság színtereként élt a magyar köztudatban. Ez egyúttal megfelelt az európai mentális térképen betöltött helyének is,
A keleti fronton 1915 májusában kezdődött offenzíva júliusra már kiterjedt a Kelet-Poroszországgal határos orosz területekre is. A Pesti Napló haditudósításaiban feltűnő helységnevek közül Libau (Liepāja), majd Riga (ami ekkor még nem esett el, csak frontvárossá vált) jelezte, hogy a cári birodalom balti tartományainak déli része is német megszállás alá került.
Kellemetlen plágiumügy borzolta az angol értelmiségi kedélyeket 1915-ben: Arthur James Andersonnak a Leonardo Da Vinci életéről írt, The admirable painter (A csodálatos festő) című, sok helyen méltatott regényéről kiderült, hogy az csak Dmitrij Szergejevics Mereskovszkij 1896-os
„Magyarország kapujának” nevezték a száz évvel ezelőtt elesett Przemyśl-i erődrendszert, amely az egyik legnagyobb volt Európában. A verdunivel szinte egy lapon említhető, noha a 19. század utolsó évtizedeiben építeni kezdett és az első világháború kitörése idején még be nem fejezett,
Az I. világháború alatt mintegy 2,5 millió osztrák–magyar állampolgár és ennél jóval kevesebb német katona – mindössze 200000 – esett orosz hadifogságba. Általában kevesebb szó esik a másik oldalról, az osztrák–magyar területeken felállított hadifogolytáborokról és az ott fogva tartottakról.
A háború győzelmi reményekkel indult, és a monarchia hadserege augusztus közepén valóban sikereket ért el az oroszokkal szemben is.
