Az áruforgalom központosítása, a piaci helyett a bürokratikus állami elosztási mechanizmusok bevezetése 1916-ban is folytatódott: július folyamán például kávéközpont alapítására került sor. A nyár és vele a betakarítás magával hozta a termés elosztásának kérdését
Az ország északi részét különösen súlyosan érintette a háború első éve. A Kárpátokban vívott ütközetek és a hadműveletek pusztításai közepette a tátrai turizmus teljesen ellehetetlenült, és csak Galícia visszafoglalását követően támadt fel a remény újjáélesztésére.
1916 áprilisában Az Est egy oroszországi üzem sztrájkküzdelméről tudósított. Nem is akárhonnan, hanem a cári birodalom legnagyobb gyárából, a haditermelés szempontjából kulcsfontosságú szentpétervári Putyilov gyárból.
A háborús erkölcsök megerősítése érdekében bevezetett éjjel egy órakor történő kötelező zárórát a Pesti Napló is üdvözölte. Az 1916. március 16-án életbe léptetett rendelkezés azonban nagyon hamar betarthatatlannak bizonyult. A lap már március 31-én hosszú cikkben számolt be arról,
Szabad-e háborúban mulatni, amikor a fronton a katonák annyi szenvedésnek vannak kitéve – tehetjük fel a kérdést. Vajon az első hónapok eufóriája után megengedhető-e, hogy a hátországban hajnalig tartó dorbézolás folyjék?
Úgy tűnik, a háború első két évében az áremelkedés és az áruhiány kéz a kézben jártak. A fővárosi tűzifaellátás Pesti Naplóban bemutatott esete jól példázza a hadigazdálkodáshoz vezető gazdasági mechanizmusokat. A tűzifa 1915 végén még szabadon árusítható termék volt,
Az elhúzódó háború megpróbáltatásai fokozatosan élezték a feszültséget az egyre több korlátozást és problémát megélő többség és az ugyanolyan jól vagy pont a háború miatt még jobban élő kevesek között.
