Belebukott a piavei katasztrófába, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó világháborús offenzívájába Conrad von Hötzendorf tábornagy, utódja József főherceg lett. A korábbi vezérkari főnök nem az egyetlen és nem is a legfőbb felelőse volt az olasz fronton 1918 júniusában indított támadás kudarcának.
A tengeri hadviselés eseményeiről rendszeresen tudósítottak a napilapok 1918 nyarán. Július 9-én a Pesti Hírlap arról számolt be, hogy Friedrich Christiansen, a német repülők „ásza” repülőraját rávezette egy brit tengeralattjáróra a Temze torkolata előtt. A tartalékos főhadnagy vezette egység bombákkal és gépfegyvertűzzel ölte meg a búvárhajó legénységét
Az első világháború utolsó német offenzívasorozata 1918. március 21-én kezdődött. A német hadvezér, Ludendorff ismétlődő támadásokat intézett az antant csapatai ellen, abban bízva, hogy az amerikaiak tömeges bevetése előtt békére tudja kényszeríteni az angolokat, illetve a franciákat a nyugati fronton.
A háborús hírek rutinos olvasói 1918-ban már tudhatták, hogy ha egy eseményről egy magyar lap egyetlen cikket vagy cikkecskét hoz le, és címében is csak annyit árul el, hogy olasz, francia vagy angol hivatalos jelentésről van szó, akkor valamilyen baljós hír érkezhetett a frontokról. Nem volt ez másképp 1918. június 16-án sem,
Az Osztrák–Magyar Monarchia 140-150 ezer katonája halt meg, esett fogságba vagy sebesült meg teljesen értelmetlenül az 1918. június 15. utáni napokban Észak-Olaszországban, a Piave mentén. Az osztrák–magyar seregek utolsó világháborús támadása több okból omlott össze: az egyik fő tényező a hátország felbomlása volt.
A Pesti Napló 1918. június 13-án tragikus hírről számolt be a „császári és királyi hadügyminisztérium tengerészti osztálya” előző napi közleménye alapján: „Őfelsége Szent István hajóját az Adrián egy éjszakai útján torpedólövéssel elsüllyesztették. Rövid Miksa sorhajóhadnagy, Scarnitz gépüzem-vezető, Müller Antal tengerészhadapród és a legénységnek mintegy 80 emberéről nem tudunk. Serda József tengerészeti tisztjelölt meghalt. A legénység többi részét megmentettük.”
1918 tavaszán a német hadsereg utolsó támadássorozatát indította az antant ellen. Az első nagy rohamnak, a március 21-én induló „Michael” vagy „Szent Mihály” offenzívának volt még talán a legnagyobb esélye, hogy tényleg térdre kényszerítse a nyugati hatalmakat, de ez az esély gyorsan elillant.
