A Budapesti Újságírók Egyesülete egyhangú határozatban ítélte el a cenzúra gyakorlati működését 1915. február 23-i választmányi ülésén. A fő kifogás az volt, hogy a cenzúra nemcsak a katonai kérdésekre terjedt ki – amit nyilvánosan minden lap a Népszaváig bezárólag jogosnak ismert el –, hanem „elkalandozott” belpolitikai, társadalmi, sőt, irodalmi területekre is.
A Népszava 1915. január 10-i száma üres címlappal jelent meg, miután a cenzúra az aznapi vezércikk teljes szövegét törölte. Az ilyen durva beavatkozás ekkor még ritka jelenségnek számított, de a cenzúra egyértelműen befolyásolta az ellenzéki munkáslap napi működését.
Másfél évtizednyi huzavona után, 1914. április 11-én, szimbolikus időpontban (az 1848-as törvények, így a sajtószabadság megteremtésének is az évfordulóján) hirdették ki az 1914. évi XIV. törvénycikket.
