A januári sztrájk után radikalizálódó magyar közélet 1918 elején ahhoz vezetett, hogy az addig a Monarchia magyar felének megreformálására törekvő pártok is egymással kezdtek vitatkozni, a szociáldemokraták pedig szakítottak a polgári reformerőkkel. Mindennek rövid távon a konzervatív Tisza István lett a nyertese,
Címke: általános választójog
Wekerle lemondása után újra miniszterelnök, de kormánya átalakult
1918. január 18-án általános sztrájk tört ki a magyar fővárosban, amely másnap vidékre is átterjedt. A sztrájk megrengette a magyar politikai életet, ám a hazai elit nem adott jó választ a kihívásra. A jogot követelő munkásoknak továbbra sem engedtek, elmaradt a választójogi reform, sőt megkezdődött a leszámolás a forradalmi szocialistákkal.
Demokratikus választójog? – Vázsonyi Vilmos javaslata az országgyűlés előtt 1917 végén
„Péntek délután a képviselőház elé terjesztette Vázsonyi Vilmos a választójogi kabinet választójogi reformtervezetét és bárminő kicsiny és kicsinyes nemzedéket talál ez a javaslat a képviselőházban: mégis nagy történelmi esemény ez, mert Magyarország megindulását jelenti a politikai demokrácia, a nép uralma felé.
„az állam politikájának következményeit minden nő megérzi családjában, otthonában” – a női választójog követelése
1917–1918-ban a magyarországi belpolitika egyik fő kérdése a választójogi reform volt: ebbe bukott bele 1917 májusában a változtatást ellenző Tisza István, míg az őt követő miniszterelnökök programjában ez szerepelt központi helyen – legalábbis elméletben. A konkrét megvalósítás azonban lassan haladt, 1917 őszén még mindig csak a törvénytervezet előkészítésénél tartottak.
Justh Gyula halálára
„…harmonikusan egyesítette a maga személyében a magyarság és a demokrácia eszméjét”
Haza és haladás – a magyar történelem kulcsfogalmai a reformkor óta. A 100 évvel ezelőtt, 1917. október 9-én elhunyt Justh Gyula függetlenségi politikus szerencsésen tudta összeegyeztetni e kettőt – legalábbis így értékelték őt a korabeli szociáldemokraták, akik szerint
„Demokraták voltunk és vagyunk, nem az osztálygyűlölet alapján (…), hanem a keresztény felebaráti szeretet alapján” – Bethlen István bírálja a radikális választójogi követeléseket
A 20. század egyik legjelentősebb, korszak-meghatározó politikusa volt a „nagy konszolidáló”, az 1921 és 1931 közötti miniszterelnök, Bethlen István (1874–1946). Bethlen azonban nem 1919-ben, az ellenforradalmi mozgalom szervezőjeként, az Antibolsevista Comité életre hívójaként kezdte politikai pályáját.
Utcára vinni a politikát
1917. május–júniusa egyértelműen a tömegmegmozdulások időszaka volt Magyarországon. A szervezett munkások sikeres május elsejei tüntetésük és az ahhoz kapcsolódó, másnapi politikai sztrájkjuk után komoly szakmozgalmakat indítottak különböző üzemekben