A. J. P. Taylor mutatott rá szellemesen, hogy amikor az első világháború alatti élelmezési problémákról esik szó, mindig a katonák vagy a hátország lakosságának nehézségeire gondolunk, és megfeledkezünk a lovak élelmezésének mizériájáról, amely sokkal kezelhetetlenebb problémát jelentett.
A gabona és a szálastakarmány hiánya a háborús évek számának növekedésével arányosan egyre komolyabb problémát jelentett. A hátországban jó időjárási körülmények mellett még mindez kezelhető volt, de ha korán jött az ősz, a gazdák hamarabb elkezdték az istállóztatást is –
Az 1968-as Majmok bolygója nem az első mozi volt, amely legközelebbi rokonaink uralmáról szólt. Jóval korábban, 1933-ban indult el világot hódító (és rémítgető) útjára egy szörnyűséges szörny, King Kong, az első amerikai horrorfilm hőse – azóta a sokadik feldolgozásban ijesztget a vásznon.
Állóháború, állandó ellenséges tűz, nehéz terepviszonyok, akadozó élelmiszerellátás, temetetlen hullák bűze, nyáron fullasztó hőség – az isonzói front örökre emlékezetes maradt minden ott harcoló katona számára.
Tény, hogy a háború idején a kutyákat, lovakat, öszvéreket, postagalambokat, tevéket és egyéb állatfajtákat egyetlen szóval nem kérdezték meg, hogy akarnak-e hősi halált halni a haza védelmében, hanem egyszerűen csak besorozták őket.
