1915: a jegyrendszer bevezetésének éve. Előbb a lisztjegyek, majd a tejigazolványok jelentek meg, végül az év végén, december 28-án kormányrendelet hirdette meg a kenyérjegyeket. „Az egész mindenséget új rendszer kormányozza, a jegyrendszer. A naprendszer is átváltozik jegyrendszerré”
Az Országos Árvizsgáló Bizottság „a cukrászdák osztályozását és a cukrászsütemények legmagasabb árának megállapítását rendelte el” – írta a Pesti Napló 1918. augusztus 28-án. A cukrászdákat három kategóriába sorolták be: az elsőbe a belvárosi és a főbb útvonalakon lévő cukrászdák tartoztak,
Árszabályozás, ármaximálás, árukorlátozás és jegyrendszer – mindez az első világháború végére megszokottá vált a központi hatalmak országaiban, így Németországban, Ausztriában és Magyarországon is. A nyersanyagok elosztását, a szolgáltatások igénybevételét szabályozta az állam, mintát adva
Vízhiány miatt a városi hatóságok nem locsolták az utcákat 1918 tavaszán, így a Pesti Hírlap a várost ellepő porra panaszkodott április 30-i kiadásában. S még ha csak „ellepte volna” a várost: a lap szerint a „terjengő porfelhők az emeletes bérházak tetejéig is fölemelkednek”, s a házmesterek csak tovább kavarják a piszkot, mert locsolás nélkül söprik […]
Németországot és az Osztrák–Magyar Monarchiát az antantnál sokkal jobban sújtotta az első világháború, különösen, ha a gazdasági hatásokat nézzük. Ezt a legszemléletesebben a disznózsír árának alakulásán mérhetjük le:
Újpesten az I. világháború idején már többször robbant ki spontán tüntetés, 1916 októberében például a rossz helyi ellátás miatt a piacon vásárló asszonyok kövekkel dobálták meg a polgármesteri hivatal épületét, szidalmazták a város vezetőjét, sőt a polgármester házának ablakait is betörték.
Az első világháború utolsó évében a központi hatalmak lakosságának ellátása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Nemcsak az élelmiszerekből és az importárukból volt hiány, hanem a ruházati cikkekből is. A Népszava ekkor a berlini luxusáruházak kínálatára irigykedett.
