Borzalmas állapotok uralkodtak 1918 októberében Szabadkán, a dél-magyarországi városban. A spanyolnáthajárvány ötezer megbetegedést okozott a településen, s ebből ötszáz embernek súlyos volt az állapota. (A spanyolnátha nemcsak abban különbözött a mai influenzáktól, hogy nagyon magas volt a halálozási arány, hanem súlyos mellékhatásokkal, szövődményekkel és maradandó egészségi károsodással is járhatott a fertőzés.) Mindeközben a borárak is estek, a gazdák alig értékesítettek emiatt termékükből.
Hamarosan korlátozták a vasúti személyforgalmat is a főváros (Keleti pályaudvar) és Szabadka között. Hivatalosan a spanyolnáthajárvány miatt történt az intézkedés, de ebben alighanem már a balkáni front közeledése, az antant Macedónia felőli előrenyomulása is szerepet játszhatott. Franchet d’Espèrey serege szeptember végén törte át a bolgárok által védett macedóniai frontot és előrenyomulása a világháború végéig tartott.
A szabadkaiak elégedetlensége a helyi villamosüzemmel szemben is nőttön-nőtt: „Hónapok óta súlyos üzemzavarok vannak Szabadkán a villamostelepen. A város polgársága emiatt népgyűlést tartott és elhatározta, hogy felszólítja a főispánt, forduljon memorandummal a kereskedelmi miniszterhez, akitől kormánybiztos kiküldését kérje. A polgárság követeli, hogy a belga tőkével dolgozó vállalatot vegyék kormányhatósági zár alá.” Vagyis a Tanácsköztársaságnak még híre-hamva sem volt, az 1919-es termelési biztosok kirendelésének még az előszelét sem lehetett érezni, de Szabadka már az állam közbeavatkozását követelte egy belga tulajdonú – ma úgy mondanánk: közüzemi – cég központi irányítás alá vételére. Persze az ügynek sok nyomát nem találjuk a továbbiakban: a szabadkaiaknak hamarosan még kevesebb beleszólásuk lett abba, hogy mi történik velük. Noha a település 1910-ben még Budapest és Szeged után az ország harmadik legnépesebb városa volt (94 ezer lakossal) és közülük 56 ezer vallotta magyar anyanyelvűnek magát, ez nem nagyon zavarta a trianoni határok megállapításakor a nagyhatalmakat. Szabadka az újonnan létrehozott délszláv államhoz került az első világháború után, és bár a városban a magyarok aránya azóta drasztikusan lecsökkent, a 2010-es években még mindig a vajdasági magyarság egyik fontos központjának számít.

Felhasznált irodalom:
Népgyűlés a villamosüzem miatt Szabadkán = Pesti Hírlap, 1918. október 8.
Iby P.: 1910 – Magyarország népessége = GradSubotica.co.rs
Hajdú Zoltán: A Vajdaság 1910–1920 között. Szerb–magyar együttélés és a világháború = História, 2010/1-2. 30-32.
A spanyol járvány = Pesti Hírlap, 1918. október 5.
A borárak esése = Pesti Hírlap, 1918. október 5.
A vasúti személyszállítás korlátozása = Pesti Hírlap, 1918. október 18.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap, 1918. október 8.
Népgyűlés a villamosüzem miatt Szabadkán

Hónapok óta súlyos üzemzavarok vannak Szabadkán a villamostelepen. A város polgársága emiatt népgyűlést tartott és elhatározta, hogy felszólítja a főispánt, forduljon memorandummal a kereskedelmi miniszterhez, akitől kormánybiztos kiküldését kérje. A polgárság követeli, hogy a belga tőkével dolgozó vállalatot vegyék kormányhatósági zár alá.